A Deák Ferenc Szabadkőműves Páholy adományából alapították a közgyűjteményt
„Vár a könyvtár!”
Idén 70. születésnapját ünnepli a Deák Ferenc Könyvtár a jelenlegi helyén, a Rottenbiller és a Péterfy utca sarkán. Az évfordulóra kiállítással készülnek, amit májusra terveznek. A levéltárban jelenleg is lázasan kutatják, pontosan mikor nyílt meg az intézmény?
A könyvtár a Deák Ferenc Szabadkőműves Páholy adományából létesült 1913-ban, és ez volt a fővárosi könyvtári hálózat első fiókja. Az Almássy téren épült kis házikóban volt az első helye 109 esztendeje, majd hányatott évtizedeket követően talált végleges otthonra a Rottenbiller utcában 1952 tavaszán.
A Ceylon kávéház helyén, egy impozáns szecessziós épület földszintjén alakították ki az idén 70 éves közgyűjteményt.
– Az Esti Budapest című újság 1952. április 7-én rövid hírt közölt a VII. kerület új „népkönyvtáráról”, mely a Rottenbiller utca 10. szám alatt kezdte meg a működését és 60 ezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére – mutatja a cikket Béres Ildikó könyvtárvezető, akitől megtudjuk, hogy jelenleg 24 ezer könyvből áll a gyűjtemény.
S hogy vajon, miért kevesebb a könyv, mint 1952-ben?
– Abban az időszakban telezsúfolták könyvekkel a teret, most más a trend: átláthatóbban, szellősebben rendezzük el az olvasnivalót – magyarázza, s elmondja, hogy fiatalok, idősek egyaránt szívesen járnak ide. Mindenki megtalálja a maga kedvenc olvasmányát: az izgulni akarók a körömrágós krimiket kedvelik; az álmodozók a romantikus, festői tájakon játszódó regényeket; az ifjúság első számú kedvencei a sorozatok, a gyermekek Geronimo Stiltonért rajonganak.
Az olvasáson kívül valódi közösségi helyszín is a könyvtár. Úti beszámolókat, ismeretterjesztő előadásokat hallgathatnak az érdeklődők, legutóbb Kósa Ildikó idegenvezető négyrészes Egyiptom előadását látogatták előszeretettel az olvasók. A gyerekeket iskolán kívüli tanórákra hívják: népszerű volt Pánti Anna énekművész szórakoztató beszámolója a színpad világáról, az Opera Nagykövete program keretében.
Most téli álomból ébred az intézmény, ahogy Ildikó fogalmaz:
– A pandémia előtti klubéletet szeretnénk újra feléleszteni, mikor könyvklub és tornaklub is működött itt. Az elmúlt években számos művésznek biztosítottunk teret: legyen szó amatőr festőről, aki a nyugdíjas éveit akarja szebbé, tartalmasabbá varázsolni, vagy diplomás művészről. Boldogsággal tölt el, ha nem üresek a falak – fogalmaz.
Ezen a héten nyílt Csonka Rózsa grafikai kiállítása, ami április végéig tekinthető meg. Jelenleg is látható a Régi gyerekkönyvek kiállítás és a Sor(s)ok közt – könyvekben hagyott tárgyak című tárlat, mely saját gyűjtemény azokból a zsebnaptárakból, képeslapokból, csekkekből, levelekből stb., amit az olvasók felejtettek egy-egy visszahozott könyvben.
– Sok éven keresztül szerveztünk rajzpályázatokat Kapuvári Zsuzsával, a korábbi vezetőnkkel. A Berekbéli barangolás során Fekete István műveit illusztrálták a gyerekek, a Mesebeli kincskeresés alkalmával pedig Móra Ferenc meséivel ismerkedtek meg. De volt itt már Seress Rezső-est, zsidó hagyományokat bemutató előadás, Erzsébetváros történetét ismertető délután, Ady szavalóverseny, Koreai-est. És természetesen jó néhány remek író-olvasó-találkozó – sorolja a programokat Ildikó abban bízva, hogy visszatér az élet az ódon falak közé, ahová egyébként a kutyusok is bebocsátást nyernek.
– Nagyon sokan a kutyasétáltatást kötik össze a látogatással, mert tudják, hogy az itt dolgozó kollégák állatszeretők, így bátran behozzák a négylábúkat.
Ildikó a 70 éves, ám ma is érvényes szlogennel hív mindenkit az idén jubiláló közgyűjteménybe:
„Vár a könyvtár!”
