Budapest bámészko, avagy addig jó, ameddig álmélkodunk, amíg bámészkodunk!

Kováts Kriszta és Nádasdy Ádám a Madách Stúdiójában

Kováts Kriszta Terézvárosban él évtizedek óta, ám Erzsébetvárost is otthonának tartja. Minden kulturális kapcsolata idekötődik: a Zsidó Művészeti Napok állandó fellépője, a Madách Színház vendégművésze, a Kulturflódni műsorvezetője a Mazel Tov étteremben, és számos rangos, helyi esemény fellépője a kerületi Pro Artis-díjas színésznő.

A Budapest 150 rendezvénysorozat keretében a körúti teátrumban mutatja be Nádasdy Ádám íróval közös estjét, a Budapest bámészko-t. A november 9-én, 19.30-kor kezdődő előadás az önkormányzat pályázati támogatásból valósul meg.

Kriszta kedvenc helyén, a Mazel Tov új kávézójában, a Balagan-ban mesél a készülő irodalmi koncertről, és egyebekről is. 

Kriszta az egyik legaktívabb magyar előadóművész, színházakban játszik és énekel, lemezeket készít, önálló esteken hallhatjuk bársonyos hangját. Zongorán vagy gitáron kíséri magát, s a legismertebb irodalmárok, zenésztársak mellett fogyatékkal élő alkotók, a Baltazár Színház színészei is társai egy-egy alkotásban. Vadas Vera főszervező a kezdetektől, 2014 óta hívja közreműködőként a Zsidó Művészeti Napokra. Igényesen, egyedi módon nyúl a zsidó kultúrához.

„Azért vagyok hálás ennek a rendezvénynek, mert arra ösztökélt minket, hogy minden évben valami újat alkossunk” – fogalmaz. A kerületben hallhatták először az Álomfejtés, a Zenemozi, a Bibliashow című lemezeit, itt mutatta be a Magyar Flódnit, melyben Nyáry Krisztián volt a partnere, és itt debütált a Budapest bámészko is.

Budapesti bámészkodás

Debrecenben ismerkedett meg az íróval, aki újrafordította a Hamletet. Gertrúdot játszotta Kriszta, ekkor találkoztak először. 2013 végén Kriszta felkérte Ádámot, hogy a budapesti dalaihoz írjon bármit, ami eszébe jut. Ádám elment a művésznő egyik koncertjére, utána igent mondott. Így született a közös könyv és cd, majd az előadás, melyben Nádasdy novellák mellett Wolf Péter, Gallai Péter, Vedres Csaba zenéje hallható, Fábri Péter dalszövegeivel.

A produkció 2014-ben állt össze, s a bemutatót követően rögtön Amerikába hívták el a csapatot: Los Angelesben, San Diegoban, San Franciscoban nosztalgiáztak az ottani magyarok, felidézve itteni emlékeiket Budapestről.

A Budapest bámészko ugyanis kizárólag a szeretett Budapestről szól: kultikus helyekről, hidakról, „elvarázsolt kávéházról”, bárokról. A Szabadság hídról – Kriszta „A híd felé” című legnagyobb slágerében – melyről csodálatos, hátborzongató emléket írt Nádasdy.

https://www.youtube.com/watch?v=mDs2MuaVnSU

Legendákról Füttyös Gyuritól Szent Péterig. Nagy művészeinkről, Domján Editről, Molnár Ferencről, Rejtő Jenőről és Seres Rezsőről, aki oly „szomorú arccal ült a Kispipában”.  Az este megidéz egy hangjátékot is, ami az egész országot a rádióhoz kötötte: a Szabó családot.

Emlékek, szívhez szóló történetek, Nádasdy finom humorával összeszőve.

Budapest dalban, Budapest prózában.

https://madachszinhaz.hu/szindarab/budapest-bameszko-1

Az emlékektől érzi magát otthon az ember

És Kováts Kriszta emlékei közt előkelő helyet foglal el a hetedik kerület.

„Itt születtem Erzsébetvárosban, rengeteg emlék fűz ide. Anyukám épp moziban volt apukámmal, mikor jöttek a fájások, így a Filmmúzeumból indultak a kórházba. Idejártam főiskolásként a Fészek Klubba, állandóan ott ültünk, később ott tartottuk az esküvőnket is Fábri Péterrel. Nyolc évig énekeltem a Mamma Mia musicalben Donnát, két évadon át a Macskákban Grizabellát, a Madách Színházban. Most biciklivel jöttem ide, ránéztem a házra, ahol Seres Rezső élt, és eszembe jutott, hogy az emléktábla avatáson énekeltem egy dalt…”

A Budapest bámészko igazán egy szívből szívnek szóló előadás. Szűkebb és tágabb otthonunkról.

Mindenkit hívnak tehát a Madách Stúdióba, akit érzelmek kötnek Budapesthez, aki szeret nosztalgiázni, szeretné átélni újra a régi emlékeit, aki nem tudja elképzelni az életét máshol, mint itt.

Bámészkodni, álmélkodni várnak minket Kováts Kriszta, Nádasdy Ádám és a zenésztársak.

„Ha külföldről hazajövök, s áthajtunk valamelyik hídon, most is lenyűgöz a látvány, mintha turista lennék. Mindig rácsodálkozom, milyen gyönyörű ez a város!

Én is szeretek sétálni, közben nézelődni, figyelni az embereket.

Szerintem attól érzi magát otthon az ember, hogy megannyi emléke van a helyről, ahol él.”