Szállt a dal, hogy legyen vége már, legyen béke már…

Kézen fogva Ukrajnáért

Az ukrajnai menekültek megsegítésére szerveztek jótékonysági műsort a K11 Művészeti és Kulturális Központban. A program teljes bevételét – 270 ezer forintot – az Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat kapta, a háború miatt menekülni kényszerülők támogatására.

A kezdés előtt negyedórával már pótszékeket pakolnak a szervezők. Nincs elég ülőhely. A karzaton is álldogálnak emberek, s még mindig érkeznek érdeklődők.

– Jó ötletnek tartom a kezdeményezést, mi is eljöttünk az egész családdal. Sok a fellépő, s a fiamat nagyon érdekli a kárpátaljai gitárművész fellépése. Az olcsóbb jegyet vettük meg, sajnos a 15 ezer forintos támogatói jegyet nem engedhetjük meg magunknak – mondja egy középkorú, mosolygós nő, aki a kerületen kívülről érkezett férjével és felnőtt fiával, s már sodorja is őket tovább a tömeg. Foglaltak maguknak helyet elől, hogy jól lássanak.

Újabb székek, újabb vendégek jönnek, mikor lejjebb veszik a nézőtéri fényt, s a színpadon megjelenik Karafiáth Orsolya és Kautzky Armand az est házigazdái. Keresik a hangjukat, a helyüket ebben a szituációban: háború dúl Európában, nincsenek jó szavaink, csak a döbbenet.

Niedermüller Péter köszöntőjében a düh és tehetetlenség érzéséről beszél, s arról: Erzsébetváros komolyan veszi, hogy segítsen, hogy kezet nyújtson a rászorulóknak.

– Nem fogjuk tudni megakadályozni ezt a háborút, egy dolgot tehetünk: kimondjuk, ez nem a mi világunk, és kinyitjuk a kapuinkat a menekülők előtt. Amink van, azt megosztjuk. Nem akarom elhinni, hogy ez történik Európában – fogalmaz a polgármester, majd megköszöni az ERöMŰVHÁZ munkatársainak a jótékonysági műsor megszervezését.

Kiderül, hogy minden fellépő örömmel jött – gázsi nélkül – színpadra lépni. S csupán azok mondtak nemet, akik más kötelezettség miatt nem tudtak szerepet vállalni a különleges produkcióban.

– Kiállásunkkal, munkánkkal, jelenlétünkkel támogatjuk az ügyet – mondja Karafiáth Orsolya, s műsorvezető társával elindítja a rendezvényt.

Gregor Bernadett lép a színpadra elsőként, édesapjával énekel különleges duettet, Gregor József felvételről hallható. Aztán Závada Péter érkezik, és készülő kötetéből olvas fel, később édesapja, Závada Pál, aki pedig a napokban megjelenő könyvéből idéz gondolatokat harcról, épülő falakról. John Lennon békedalát adja elő a Dal döntőse, Pádár Szilvi, a szeretetről énekel Zoltáni Zsolt, Haagen Imre és Kollár Tamás produkciójában pedig ott a mondat, ami még sokáig cseng a fülekben: Háború az egész világ. Színpadra lépnek sorra: Antal Soma, Borbély Mihály és Tálas Áron, Andrádi Zanett, Buch Tibor, Kárász Eszter, és az Esztett, Peller Károly, Xantus Barbara.

Száll a dal, hogy legyen vége már, legyen béke már!

Lux Ádám arra kéri a nézőket, hogy fogják meg egymás kezét, az előadó együtt énekli a közönséggel: Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl! Mindegy ki és hogyan gondolkodik, ki és milyen stílusban énekel, most csak az számít: együtt vagyunk, együtt állunk ki az eszement gyűlölködés, az őrület ellen.

Kézen fogva Ukrajnáért.

Bernáth Ferencet, a Béke Nagykövetét szólítja a műsorvezető. A kárpátaljai gitárművész hite szerint, ha kapunk valamit a Jóistentől, azzal szolgálnunk is kell. Nem csak pénzt keresni.

– Én azzal tudok segíteni másoknak, hogy jótékonysági koncerteket vállalok. Nagyon sok ilyen fellépésem van, mindenféle ügyekért jótékonykodom, ez a szívügyem. A Nyugatiban tolmácskodtam, nem egy este ott éjszakáztunk a feleségemmel – fogalmaz Ferenc fellépése után az Erzsébetváros híreinek.

Ukrán népviseletben jön fel a deszkára a gitárművész mellé: Viktória Koloszova. A fiatal nő két éve érkezett Magyarországra. Menekülve a Donyec-medencéből.

– Láttam a katonákat, hallottam a robbanásokat. Ott hagytunk mindent. Házat, hazát. Most fogom csak fel, hogy mi történt, mi történik Ukrajnában – mondja Viktória, aki énektanárként és pop-előadóként dolgozik Budapesten. Tartja a kapcsolatot az otthoniakkal.

– Próbálom nyugtatni őket. Hogy nem szabad depresszióba esni, mert egyszer vége lesz a háborúnak!

A két előadó produkcióját dörgő tapsvihar, hangos tetszésnyilvánítás fogadja. Ők voltak az este sztárjai.

– Nagyon sokat lépünk fel együtt. Viktória felveszi a népviseletet, így képviseli a kultúránkat. Hogy hallják és lássák: van élet Ukrajnában!

Ferenc és Viktória mondataival a fejemben indulok hazafelé. A jól ismert dalok, slágerek visszhangoznak a fülemben.

Elcsigázott tekintetű nő tol elém egy térképet az Erzsébet körúton. Kiskutyát vezet, másik kezében nagy táska. Egy hotelt keres, Kijevből érkezett Budapestre pár órája. Oroszul angolul, kézzel-lábbal beszélgetünk. Szörnyű háborúról, gyerekekről, asszonyokról, s a lányáról, aki valahol várja, hogy segítsen neki. Reménykednek.

Állunk egymással szemben, könnyes tekintettel. Nem kellenek a szavak. Elég volt neki egy ölelés. S már ment is valahova, az ismeretlenbe, ahol béke van.