Gólem központ: színháztörténeti pillanat
A kísérleti munka szakasza után hivatalosan bejegyzett színházként kezdi meg első évadát a Gólem színház. Borgula András művészeti vezető sajtótájékoztatón jelenthette be a színháztörténeti eseményt: Magyarországon először nyitott kaput zsidó előadó-művészeti központ. Ketten is mondtak az esemény jelentőségét méltató üdvözlő beszédet. Olyan vezetők, akiknek a színház létrejöttében fontos szerepük volt. A megnyitó első részét Vattamány Zsolt, a VII. kerületi kormányhivatal vezetője, Erzsébetváros korábbi, fideszes polgármestere tartotta, majd a jelenlegi polgármester, Niedermüller Péter következett.
Vattamány Zsolt elmondta: kellemes beszélgetést követően, könnyű döntés volt, amikor rábólintott Borgula András kezdeményezésére, beleegyezett hogy az általa vezetett társulat itt, a Csányi utca 3 alatt működhessen. Ekkoriban keresték azokat az értékteremtő intézményeket, amelyeket el lehetett helyezni a korábban lepusztult, újjáépítésre váró épületekben. A zsidó közösséggel együtt már korábban döntöttek arról, hogy a Csányi utca 5-ben a budapesti zsidóság történetét bemutató múzeumot hoznak létre. Amikor Vattamány Zsolt meggyőződött arról, hogy Borgula képes hiteles és komoly ajánlatot tenni, szívesen mondott igent arra, hogy a múzeum szomszédságában működjön a Gólem Színház. Így kezdődhetett el egy olyan intézmény története, amely a főváros számára maradandó érték.
Niedermüller Péter, a mostani polgármester azzal kezdte, hogy hivatalba lépésétől kezdve célja volt, hogy legyen folyamatosság az értékteremtő kezdeményezések fenntartásában és megerősítésében, a Zsidó Múzeum és a Gólem színház is példa a közös kerületépítésre. Ezek az intézmények nem csak azt bizonyítják, hogy a kerület vezetésének a számára fontos a városrész hagyományának ápolása, de azt is, hogy Erzsébetvárosban van élő, fiatalos, európai értelemben vett zsidó művészet és tudomány. A színház története arra példa, hogy a politika résztvevői képesek együtt maradandó, értelmes dolgokat megvalósítani, nem kell és nem is szabad mindig mindenben a különbségeket hangsúlyozniuk. Vannak olyan kulturális célok, amelyekért érdemes közösen dolgozni, hiszen a kerület, a város, az ország mindnyájunké.
– A zsidó eseményeken úgy szokás, hogy ott mindig lehessen valamit tanulni – vette vissza a szót Borgula András, és egy tanmesét mondott. Amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból és a Vörös Tengerhez értek, az nem nyílt szét előttük azonnal, ahogyan ezt az Írás ígérte. Kellett egy bátor tözsfő, aki elsőként indult el, és már orráig ért a víz, amikor a tenger végre visszavonult. Mindig kellenek elsők. A zsidó színház megalapításának története 16 éve kezdődött és hosszú kalandos folyamat kezdete volt. Amikor a Borgula a bíróságon bejegyeztette az intézményt, az ügyintéző hitetlenül kérdezett vissza: fiatalember tényleg azt akarja, hogy az intézmény nevében legyen benne, hogy zsidó?! Nem lesz ebből baj?!
Az intézményavatás a színházterem, a társalgó, a kelléktár és az udvar bejárásával folytatódott. Itt kiderült, hogy a Gólem meghívására egy romos mellékszárnyban a K2 színház társulata egy új, második előadótermet épít. Épphogy kaput nyitott az intézmény, máris fejlődik tovább.
