Az egyházkerület határozott úgy a háború után, hogy alakuljon Belső-Erzsébetvárosban is egyházközség. A sikeres toborzás, a számbeli gyarapodás után nyerték el jelenlegi nevüket. Az évforduló egyúttal alkalom volt arra, hogy az első Klauzál téri imaház falára emléktábla kerüljön. Az emléktáblaállítást szorgalmazta és támogatta Karsay Eszter lelkész asszony, Erzsébetváros Önkormányzata és Szücs Balázs alpolgármester.

A Klauzál tér és a Kis Diófa utca sarkán kis csapat gyülekezik. Eljöttek az egykori alapítók gyermekei, unokái, az egyházközség hűséges hívei. Az idő múlik, a még élő alapítók már csak levelet tudtak küldeni. Köszöntőjében Szücs Balázs alpolgármester méltatta a kiváló alapító lelkipásztor, Farkas József kvalitásait, odaadását, különleges igehirdetési látásmódját. A reményteljes jövőről beszélt Jeremiás prófétát idézve, amelyre ennek az országnak, ennek a közösségnek a viharos időkben nagy szüksége lesz. Az erzsébetvárosi közösség a rommá lőtt városban, a háború után őrizte a reményt, és megmaradt. Karsay Eszter meghatottan emlékezett az első alkalomra, amikor átlépték a Klauzál téri imaterem küszöbét. A bútorokat maguk hozták, a teremben karzat, szószék is volt. A dolgok nem maradhattak sokáig így. Az imatermet el kellett hagyni, a közösség címről címre vándorolt. Végül a Gyulai Pál utcában kötöttek ki és nem kerestek új helyet. Az új imaházat megkedvelték, a gyülekezet szépen gyarapodott. Erzsébetvárosi identitását, nevét a közösség megőrizte, az önkormányzattal kiváló kapcsolatot ápol. Végül leleplezték az emléktáblát. Az ünnepi megemlékezést zsoltáréneklés, közös ima zárta. És készült néhány ünnepi csoportkép. Emlék a jövő nemzedéknek.