Erzsébetváros nélkül nem létezne a magyar kultúra

Nyáry Krisztiánt sokan irodalmárként, népszerű könyvek szerzőjeként ismerik. Kevesebben tudják, hogy Budapest kiváló ismerője: hosszú éveken át a fővárosi önkormányzat kommunikációs igazgatója volt. Most a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és korántsem mellesleg egy VII. kerületi irodalmi kávéház, a Magvető Café művészeti vezetője.

Ön szerint vannak-e Budapest centrumának és benne Erzsébetvárosnak sajátos választási érdekei?

– A főváros helyzete általában is különleges, és tudunk olyan választást, amelynek kimenetelét éppen Budapest döntötte el. A 2002-es voksolás ilyen volt. Abban óriási a különbség a budapesti választók és mondjuk, a kistelepüléseken élők között, hogy a fővárosban többen vannak, akik naponta több forrásból is követik a híreket. Minthogy az emberek itt tájékozottabbak, sokkal fogékonyabbak a tényekre, érvekre, adatokra. A pusztán érzelmekre ható óriásplakátok, felvillanó YouTube-videók kevésbé működnek náluk. Itt tehát más a kapcsolat a választók és a jelölt politikusok között.

Más-e a választás tétje?

– Mindenütt más, ahol a választók azt érzik, hogy a kormányzat bünteti őket korábbi szavazataik miatt. És ez fokozottan jellemző Budapest esetében. Tekintettel arra, hogy a fővárosban befizetett adók minden százforintjából Budapest önkormányzatai 7 forintot kapnak vissza, a fővárosi polgároknak bőven lehetnek elvárásaik az állammal szemben, hogy a saját lakóhelyükön mire adjon pénzt, milyen intézmények felújításában, működtetésében vegyen részt. Szerintem ebben elég tudatosak a VII. kerület lakói is.

Erzsébetváros Budapest legkisebb kerülete, van-e ennek ellenére is kisugárzó hatása?

– Természetesen van. Budapest belső kerületei közül Erzsébetvárosnak, Terézvárosnak és a Belvárosnak olyan erős kulturális és történelmi hagyományai vannak, amelyek alapvetően határozzák meg az identitásunkat. Hozzátartoznak a budapestiség lényegéhez. Nincs magyar kultúra, nincs magyar irodalom és művészet a belső kerületek nélkül, és ez elsősorban az elmúlt kétszáz év története miatt van így. A magyar identitásnak mély gyökerei nyúlnak vissza Erzsébetvárosba. Például nincs magyar irodalom New York kávéház nélkül.

Azt szokták mondani, hogy nincs pestibb utca a Király utcánál.

– Ez alighanem így van, ez jellegzetes része Pestnek, ahol találkozott a város sok hagyománya. A XIX. század elején itt döntően német ajkú polgárok éltek, és a különböző nemzetiségű, különböző hátterű emberek nagyon szívesen költöztek ide. A város máig is érezhető multikulturális karaktere itt született meg. Itt olcsó bérű lakásokat találtak a beköltözők, idegen ajkúak, nemzetiségiek, közöttük zsidók és persze vidékről felköltözők. Petőfi Sándor például itt, Erzsébetvárosban, a Dohány utcában találta meg az első pesti lakását, ez olyan olcsó városnegyed volt, amit még egy költő, egy irodalmi lap szerkesztője is meg tudott fizetni.

Igen, az akkor még önálló Pest egyik leggyorsabban fejlődő része volt az akkori Terézvárosnak az a része, amelyből később Erzsébetváros lett.

– A mai Belső-Erzsébetvárosban kiadott lakások nem voltak nagyon kellemes otthonok, picik voltak, komfort nélküliek, ezért született meg Erzsébetvárosban és annak környékén a kulturális szempontból felbecsülhetetlen kávéházi kultúra. A pesti polgárok valójában a nappalijuknak használták ezeket a kávéházakat, amelyek a kor kommunikációs agorájává váltak. A kávéházi világ volt a korabeli Facebook. Petőfiék azért ültek a Pilvaxban és más kávéházakban, mert jobb volt ott eltölteni az időt, és igénybe venni sokféle szolgáltatásukat, mint a nyirkos, hideg, komfort nélküli, pici lakásokban ülni. Nem volt ez másképp egy évszázaddal később sem. Bár a különböző szakmacsoportoknak megvoltak a saját kávéházaik, közben viszont a társadalmi osztályoknak a keverőtégelyei voltak. Itt találkozott kispolgár és gazdag ember, Budapestre betelepülő szlovák, román, zsidó és tősgyökeres pesti lakos. Értelmiségi, iparos, kétkezi munkás.

A mai Erzsébetvárosban kialakult bulinegyedet az önkormányzat szeretné kultúrnegyeddé alakítani. Mit gondol a kilátásokról?

– Ilyen folyamatokat nagyon nehéz végigvinni pusztán politikai vagy hivatali akaratból. Ehhez a városlakók, az érdekelt cégek, sőt még az idelátogató turisták együttműködése is kell. Ne felejtsük el, hogy a bulinegyed magától alakult ki. Itt voltak olyan olcsón kibérelhető nagy terek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a külföldiek által is látogatott szórakozóhellyé alakítsák át őket. Ez az ezredfordulón spontán urbanisztikai folyamat volt, de én azt hiszem, hogy ennek a folyamatnak a csúcspontján már túl vagyunk.

Ha így van, csak a járvány miatt alakult így.

– Igen, de mégsem. Nem hiszem, hogy visszatérnénk oda, ahol a járvány előtt tartottunk. Szerintem a pandémiának vannak hosszú távú hatásai, ahogyan az Airbnb lakáskiadási hullám is levonult. Egy önkormányzat alighanem akkor tudna összetetten és jól dönteni ilyen kérdésekben – amire a hazai adórendszer nem ad lehetőséget –, ha a helyi lakosság képviseletén kívül a helyi iparűzési és idegenforgalmi bevételekben is érdekelt lenne. És ezeket a bevételeket legalább részben vissza tudná forgatni a lakossági igények kielégítésére.

Engem egyébként két szempontból is érint ez a folyamat. Családtagjaim laktak ezen a környéken, és az itt működő Magvető Café művészeti vezetője is vagyok. Látom az idegenfogalom jó és rossz hatásait. A koronavírus miatti visszaesés talán éppen a megfelelő pillanat ezeknek a folyamatoknak a józan végiggondolására. Ez azonban bonyolult urbanisztikai kérdés, amihez én nem értek, legfeljebb egy kicsit a történetéhez. Így tudom, hogy Erzsébetváros legjobb történelmi korszakaiban, akár a XIX. század végén, akár a XX. század húszas, harmincas éveiben, vagy a rendszerváltás időszakában és az ezredforduló utáni pár évben itt mindig nyüzsgő éjszakai élet, ugyanakkor kulturális és civil pezsgés is volt. Meg kellene találni az egyensúlyt aközött, hogy az itt lakók is otthon érezzék magukat, de a szórakozóhelyek is tudjanak kulturáltan működni. Egy itteni irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként én is abban vagyok érdekelt, hogy a magasabb kultúra fórumai legyenek

inkább jellemzők Erzsébetvárosban, de ez csak hosszú folyamat eredménye lehet. Persze az lenne jó, ha nem a legvadabb, legdurvább bulikat kereső manchesteri munkásosztály képviselné itt a turizmust, hanem egy, a kultúrára nyitottabb réteg jönne ide, de ezt a feladványt egy kerület önkormányzata egyedül nem tudja megoldani. Ehhez az országos, a fővárosi turizmusfejlesztési döntéseken keresztül egészen az európai folyamatokig sok mindennek kell egy irányban hatnia.

Ki tudja? A feltételek biztosításában akár a mostani választás is jelentős lépés lehet.

– Annyi biztos, hogy Budapesten mindig akkor volt jó élni, amikor a nyitott, befogadó, mulitkulturális szellem, és a vállalkozások szabad versenye az itt élőknek és az ide látogatóknak egyaránt vonzó volt.