• írta Buják Attila
  • 2024. április. 12. péntek
  • 0

Erzsébetváros építészeti kincsei

Erzsébetváros kincsei nem kis részben ma is láthatatlanok. A városrészt a gyors fejlődés, a kereskedelem, a malomipari fellendülés, a „mindennapok termékeny káosza” alakította ilyenné.
title image

Rejtett kincsek, termékeny káosz - Erzsébetváros építészeti kincsei

Erzsébetváros kincsei nem kis részben ma is láthatatlanok. A városrészt a gyors fejlődés, a kereskedelem, a malomipari fellendülés, a „mindennapok termékeny káosza” alakította ilyenné. Ez a kép rajzolódott ki Szunyogh Szabolcs kultúrtörténész-újságíró előadásából a Csányi5-ben, az „Erzsébetváros kincsei” sorozatban.

Történeteit Szunyogh remek képanyaggal illusztrálja. Az előadót ismerve nem számítottunk száraz építészettörténeti monográfiára. Mindegyik fotóhoz van egy-egy története, portréja, anekdotája. Tőle tudjuk, hogy Jókai, aki Petőfiéknek bérelt itt lakást, nem kedvelte Petőfi Júliáját, ahogy Petőfi tartotta ledér hölgynek Jókai asszonyát. Mindegyik történethez kapcsolódik egy-egy erzsébetvárosi ház, szép vagy csúnyácska, létező vagy rég lebontott. A pesti zsidó bevándorlás kezdőpontja az egykori Kohlmark (Szén piac), a mai Deák tér volt. Itt állt a híres Orczy-ház, ahol a kiskereskedők először megvetették lábukat. Volt benne két zsinagóga, étterem, kávéház, kereskedőház, a Horthy-korszakig fennállt, amikor lebontották. A fotók szerint nem volt szép ház, ámde ez volt a kezdet. Innen terjeszkedett a lakónegyed a tradicionális Király-Dob-Dohány irányba.

Szunyogh rengeteg képpel illusztrálja Erzsébetváros rejtélyes kuszaságát. A belső udvarokat, az átjárókat, lépcsőházakat, melyek az utca felől nem is látszanak, mégis páratlan kincseket rejtenek. A Gozsdu udvar építészeti remeklését, a Kertész vagy a Kazinczy utcát, a Király utca nevezetes házait. Mindegyik házhoz nevek, sorsok, elvert vagy elnyert vagyonok kötődnek, ledér lebujok, a két Macska (a Kék és a Fekete Macska) sikamlós történetei. Itt nyomtatták az első magyar kártyát Tell Vilmossal és Geszler helytartóval, Habsburg-ellenes éllel. Itt írta Mikszáth a Beszélő köntöst, itt élt és zongorázott az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap szerzője, a halhatatlan Seres Rezső, nem messze Presser Piciék lakásától. Itt tűnik fel a modern bulvársajtó, Tolnai Világlapja néven, az Est Lapok diadala előtt.

Szunyogh remek előadó, s nem mellékesen történetei hitelesek és pontosak. Hogy szép-e a mai Erzsébetváros? „Nekem szép, nekem gyönyörű”, mondja. A negyvenéves elhanyagoltság persze megviselte. Bécs házai ki vannak glancolva, Prága, Krakkó, Lemberg zsidónegyedeinek középkori emlékei látványosabbak. Erzsébetváros újkori termék. Prágában, Krakkóban mégis hiányzik valami, ami Budapesten szerencsére megvan. Fennmaradt az élő és életképes zsidó közösség. A megtartott, megőrzött múlt a jövő záloga.                     

Galéria ehhez a cikkhez

kohezios_alap