Veled 4.0
Érzékenyítő vacsora hajléktalanokkal

Negyedik alkalommal rendezték meg a VELED – érzékenyítő vacsoraestet, amelyet az Erzsébetvárosi Önkormányzat által támogatott Mentés Másként Alapítvány szervezett. Az alapítvány célja a hajléktalanok társadalmi integrálása, munkához, önálló lakhatáshoz segíteni őket.  A programra bárki jelentkezhetett, aki meghívott egy hajléktalant, s a kétszemélyes vacsora árát az alapítvány javára felajánlotta. Az eseményt először tartották külső helyszínen, a Horizont Coffee-ban.

Tízen jelentkeztünk az érzékenyítő vacsorára, és a kávézóban ismerhettük meg a vacsoravendégeinket. De mielőtt az eszem-iszom elkezdődött volna, Máté István, kuratóriumi elnök bemutatta a Mentés Másként Alapítványt. A szervezetet a Golgota Ellátó hozta létre, amely a Vörösmarty utca 17-ben működtet nappali melegedőt. Itt a létfenntartáshoz szükséges alapapellátásokat, például étkezéseket, tisztálkodási lehetőségeket tudják biztosítani. Ám az igazi cél az lenne, hogy a fedél nélküliek közül minél többen tudjanak önálló életet élni. Ehhez munka, lakhatás is kell, de fontos a szociális készségek fejlesztése is. A hajléktalanságban ugyanis a legnehezebb a megtartó emberi kapcsolatok elvesztése. A VELED vacsora ugyanakkor a szociális ágazatban dolgozók helyzetére is fel akarta hívni a figyelmet. Máté István úgy fogalmazott: „Ezek a mindennapi hősők sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést nem kapnak a rendkívül nehéz munkájukért.”

A Mentés Másként Alapítványt, és ezt a programját is támogatta az Erzsébetvárosi  Önkormányzat. Niedermüller Péter is eljött, de magánemberként: ő is meghívott vacsorára egy fedél nélküli fiatalembert.

Az én vacsorapartnerem Bíró László volt. Munkából érkezett, takarítani jár, és gyakran hívják filmekbe statisztálni. Jelenleg egy fapados éjjeli menedékhelyen él.

A 61 éves férfi Budapesten született, két öccse van, az apjuk alkoholista volt, ütötte-verte a feleségét. Szoba-konyhában laktak, a gyerekek éheztek. Laci ötéves korában állami gondozásba került, és nagykorúságáig intézetben élt. Édesanyja nem bírta elviselni brutális férjét, és öngyilkos lett. Az apa sem él már. Laci igazi ezermester, a villanyszereléstől az bádogos munkáig sok mindenhez ért, még díszhalakat, hörcsögöket is tenyésztett, de annyit sosem keresett, hogy lakást tudjon fenntartani. 1999 óta hajléktalan. Azt reméli, hamarosan bekerülhet egy átmeneti szállóra, ahol lesz egy pici külön szobája. Aludt már utcán, padon is. Családja nincs. A hajléktalanságban neki az a legfájóbb, hogy egy senkinek érzi magát. A jövőre nem gondol, legfeljebb a következő napra: hol fog megszállni, hol ehet egy tányér meleg ételt. 

A VELED vacsora legfőbb célja a társadalmi előítéletek és sztereotípiák felszámolása. Akadt, aki a program hatására önkéntes munkát vállalt nappali melegedőben, s akadt olyan hajléktalan, aki állást keresett, és talált is. A vacsorával együtt új esélyt is kapott az élethez.