„Hatan vannak a mi ludaink.” „Száz liba egy sorba.” Ezek a dalocskák csendültek föl a Dob Bölcsőde meghitt udvarán, ahol az apróságok apró lámpásokkal kezükben vonultak fel, s alá, megidézve a középkor egyik legnépszerűbb szentjét.

Szent Márton 317 körül született, s már fiatalként is nagylelkűségéről és jóakaratáról vált híressé: segítette a szegényeket, elesetteket és betegeket. Az emberek pedig olyannyira megszerették, hogy püspökké akarták avatni. Erre viszont Márton nem vágyott, ezért a kinevezés elől elbújt az ólba, a libák közé. Az állatok hangos gágogása lebuktatta, így Márton végül püspök lett. Hatalmas lakomát csaptak a tiszteletére: libasülttel és borral. Halála után avatták szentté.

A Dob Bölcsődében tavaly rendeztek először libabulit. Akkora volt a siker, hogy eldöntötték, ezentúl minden évben megünneplik a Márton-napot. A kisgyermekgondozók közösen díszítették fel az udvart, számolatlanul készültek a libás lámpások, ludas dekorációk, fényfüzérek kerültek minden korlátra, őszi dekoráció minden szegletbe.

Amolyan csapatépítő program ez a kerti parti: a szülők megismerkedhetnek egymással, barátságok alakulnak, közösség jön létre a Dob Bölcsődében, mondják a nevelők.

November 11-e egyébként a magyar folklór egyik leggazdagabb néphagyományokkal rendelkező napja.

Ezen a napon végleg befejeződtek az aratások és szüretek, a munkások megkapták bérüket, hozzá pedig egy jól meghizlalt libát, amit javallott volt nyomban elfogyasztani, tekintve hogy másnap már kezdődött a 40 napos böjt.

A koccintáskor kortyolgatott újbort Márton-pohárnak nevezik. Márton-napon illik minél többet inni.

A liba hátsó része mindig a falu papjának járt, innen ered a püspökfalat elnevezés.

Márton-napon, ha a frissen sült libáról lehúzzuk a húst, illik megnézni a mellcsont színét: ha fehér, akkor havas télre, ha barna, akkor esősre kell számítanunk.

A Dob Bölcsőde második Márton-napi mulatságán kegyes volt az időjárás. Jól fogyott a hagymás-libazsíros kenyér, a meleg tea, és a libás-mézes is. Aki ott volt, tudja milyen volt.

Aki még nem ünnepelte meg ezt a jeles napot, az pedig szaladjon el a henteshez egy kis darab libahúsért, és illessze be a mai menübe, mert: „Aki Márton-napon libát nem eszik, az egész évben éhezik!”