Kertek a városban

Mesterházi Mónika írása

Ha valaki nem ismer egy városrészt, akkor csak a házak utca felőli képét, a homlokzatát látja, vagy ismeri a troliútvonalakat, a nagyon kevés parkot és jó kis kerthelységeket. Ki guglival száll fölébe, azt is látja, hogy Erzsébetvárosban is ott a lehetőség a házak belső udvaraiban a zöldre. Lehetne több is!

Mit lehet tenni a nagy hőségben, hogy legalább egy kis enyhet kapjunk? Mindenekelőtt a fákat védeni, locsolni, nem hagyni kivágni őket… A ház által körülfogott belső udvarokban nagy lehetőség van erre. Sokunk számára evidens, hogy a fa mekkora érték, de nem mindenki látja így, félnek, hogy az ágak letörnek, veszélyesek. Valószínűleg érdemes előre gondolkozni, és évről évre átnézetni a magas fákat az önkormányzat segítségével, közösségi pénzből vagy akár csak azok gyűjtéséből, akik belátják, hogy ez fontos feladat.

Létezik egy újfajta, városi lehetőség: a közösségi kert építése. A VII. kerületben a Kisdiófa kert ilyen, én máris kedvet kaptam, hogy felkeressem, olvassak róla. A kifejezésben már benne van a kétféle értelme egy ilyen kezdeményezésnek: a kert és a közösség. Nagyon sokfélék vagyunk, és nagyon elszigeteltek, de a közös munkában sok örömforrás van – az is örömöt meríthet belőle, aki fizikailag vagy az időbeosztása miatt nem tud bekapcsolódni, de esetleg támogatja a többiek munkáját. Sokan nem tudnak elmenni nyaralni, de szívesen kiülnének a lépcsőre, a virágok, bokrok közé kicsit beszélgetni, meginni együtt egy kávét, egy pohár sört. Nem sok minden jut eszembe, ami ellene mondana ennek a lehetőségnek – legfeljebb a csüggedés, a közöny, de ha ezt a küszöböt átléptük, nagyon sok jó származik belőle.

Az érdeklődők a kozossegikertek.hu oldalon kaphatnak segítséget, ötleteket, bátorítást.

Mesterházi Mónika, költő, műfordító, az Erzsébetvárosi irodalmi ösztöndíj nyertese 2020-ban