Szívdesszert

Varró Dániel és Molnár György zenés irodalmi gyermekműsora a Csányi5-ben

Hogy mi is az a Szívdesszert, utólag belegondolva a műsorból egyáltalán nem derült ki. Talán valami csoki, piros fóliában, versbe szedve, gitárkísérettel.

A Csányi5 közönsége erősen interaktív társaság. Ovisok kiscsoporttól felfelé, egészen alsó tagozatig, kismamák, nagymamák. Zajongnak, bekiabálnak ha tetszik valami, gátlástalanul beletapsikolnak. A költő, Varró Dániel tizenkét éves korában írta első verseit, s szinte azonnal sikeres volt. Első kötete, a Bögre Azúr 1999-ben befutott. Presser Pici (Pici bácsi) is megzenésítette költeményeit, írt bábmusicalt, meseregényt. Ma már az egyik legkiválóbb hazai műfordító. A Túl a maszathegyen (2003) sikere arra bizonyíték, hogy a játékosság, a nyelvi természetesség megújítja a magyar verset is. Sok költő próbálkozott gyerekverssel Csukás Istvántól Weöres Sándorig, de a tollat letéve visszatértek a „komoly költészethez”. Időközben költőnk negyvenhat lett, háromgyerekes családapa, de a mentalitás cseppet sem változott. A szereposztás igen. „A gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein”, mondja. De akik túl a maszathegyen laknak rendesen megmossák a fogukat, megfésülik a hajukat, összehajtogatják a pizsamájukat. Ott lakik Lecsöppenő Kecsöpbenő, Szösznéne, Pöszméte, s a többi hős.

Akik Varró Dánielt a „posztinfantilizmus” költőjének tartják, tévednek. A nyelvi játékosság, a vers a legmélyebb emberi ösztönvilághoz tartozik. Varró Dániel mondja: amikor kezébe nyomták első kisfiát, aki „nyekergett, nyugtalankodott”, zavarában egy verset kezdett mondani. „Komoly” Ady verset halálról, elmúlásról, őszről, a gyerek elhallgatott, elkerekedett szemmel bámult. Hogy Varró változatlanul népszerű, Badar ország királya, a műsorzárás is bizonyítja. Az irodalmi estek után a közönség udvariasan tapsol, veszi a kabátját, s valami emelkedett érzéssel távozik. Most a társaság a Csányi5-ben maradt. Az egyik nagyi negyedórányi felolvasási ráadást kért, megjelölve a bónusz verseket. Varró különben maga mondta: nem akart mindig költő lenni. Élete egy fontos szakaszában buszsofőr szeretett volna lenni, annyira lenyűgözték a zöld meg a piros gombok, amelyekkel az ajtót nyitják, csukják. Aztán rossz tapasztalatai lettek a rácsukódó buszajtókkal s egyúttal a sofőrökkel. Ahogy a költő mondja: „ahogy az orrok bepirulnak, a buszvezetők felvidulnak.” Mellesleg az is legenda, hogy a költészetből nem lehet megélni. Közgazdasági nézeteit Varró gyerekversben összegezte: „Szép állat a zebra, nincsen gondja zabra.” 

Varró poéta és a gitáros zeneszerző, Molnár György tíz éve alkot érzékeny párost.