• írta Buják Attila
  • 2024. február. 24. szombat
  • 0

Tizenöt év némaság – február 23-a legyen a romagyilkosságok áldozatainak emléknapja

Tizenöt évvel ezelőtt, 2009. február 23-án hajnalban Tatárszentgyörgyön felgyújtották egy család házát, a kimenekülőkre lőni kezdtek. Egy apa, Csorba Róbert és ötéves kisfia, Robika meghalt, egy hatéves kislány súlyosan megsebesült. Ez volt a hetedik romák elleni támadás. Százezrek éltek rettegésben. A támadássorozatban hatan vesztették életüket és öten súlyosan megsebesültek.
title image

Erzsébetváros Önkormányzata, a Phiren Amenca nemzetközi ifjúsági hálózat és a Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Ház az évfordulón közös megemlékezést szervezett. Az előzményekhez tartozik, hogy civil szervezetek petíciót indítottak: nyilvánítsák február 23-át a romák elleni támadások hivatalos emléknapjává. A petíciót háromezren írták alá. Erzsébetváros, mint Szücs Balázs alpolgármester mondta, egyhangú szavazással csatlakozott a kezdeményezéshez.

A terem zsúfolásig megtelt, mikor Daróczi Anna aktivista a Romano Kher nevében az emlékestet megnyitotta. „Emlékezünk, mert emlékeznünk kell”, mondta. „Emlékezünk, mert a rasszista nézetek a közéletből nem tűntek el. Azért vagyunk itt, hogy Robikát, édesapját és a többi áldozatot gyászoljuk, a petíciót sikerre vigyük.” A Romano Glaszo Emberi Hang Művészeti Csoport a beszédeket dalokkal keretezte.

Erzsébetváros képviseletében Szücs Balázs, Erzsébetváros kulturális, egyházi és civil ügyekért felelős alpolgármestere megindító beszédben emlékezett a történtekre, melyeknek tanulságait a magyar társadalom máig nem dolgozta fel. Annak idején (2008-2009-ben) kilenc alkalommal történt gyilkos akció, amelyben – fontos, hogy tudjuk – magyarok támadtak honfitársaikra. Nagycsécs, Tatárszentgyörgy, Tiszalök, Kisléta szegénysorsú lakói ezt az évet sosem felejtik el. A falunevek a magyar történelembe beleégtek. Robi apja negyvenkét éves lenne, kisfia húsz. Őket nem tudjuk visszahozni. De a történet megértése a mi kötelességünk. Nekünk kell olyan országot létrehoznunk, ahol a kisebbségek békében élnek. Ahol szeretet, szabadság, testvériség uralkodik.

Kovács Szandra aktivista írását Farkas Ramóna fiatal színésznő olvasta fel. A záróbeszédben Herfort Marietta, a Phiren Amenca igazgatója a politika és a propaganda összefüggésit érintette. „A történteket figyelmeztetésnek is tekinthettük volna. Nem így történt. A gyűlölködés tudatosan épített politikai termék, a hatalomszerzés eszköze.” Ezért kell február 23-át emléknappá nyilvánítani. El kell érni tizenöt év némaság után, hogy a gyilkosságok áldozatai közös emlékhelyet kapjanak.

Az este a Romano Glaszo dalaival zárult, miközben megnyitották a történetet végigkísérő fotós, Turay Balázs kiállítását.                         

Galéria ehhez a cikkhez


DSC00030 (1).jpg

DSC00018.jpg

DSC00009 (1).jpg
kohezios_alap