Segítsünk segíteni!

„Jól segíteni az ünnepek idején”. Ezt a címet viselte a Mindenki Erzsébetvárosa rendezvénysorozat december 13-i első találkozója, amely a nélkülözők támogatásáról szólt. Akik Niedermüller Péter polgármester beszélgetőtársai voltak a Magvető Caféban, jól ismerik a rászorulók gondjait. A gyakorlatból, mint Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője, vagy kutatások alapján, mint Krémer Balázs szociológus és Mikecz Dániel politikai elemző. – Az adott napon kell segíteni annak, akinek tudunk, és úgy, ahogyan erre képesek vagyunk – mondta Iványi Gábor. Mikecz Dániel fontosnak tartja, hogy ne a saját „jó szegényről” alkotott képünk alapján közelítsünk a nehéz sorsú emberekhez, Krémer Balázs hangsúlyozta, hogy a gesztusok is nagyon fontosak, ételosztás idején egy kézfogás, néhány jó szó legalább annyit ér, mint egy tál leves. A közönség soraiban akadt, aki maga is segíteni akar: egyedülálló időseket hívna színházba karácsonyra. Aki ismer olyan szépkorút, aki magányos lenne karácsony este, írja meg nekünk a szerkesztősé[email protected] címre.

A Mindenki Erzsébetvárosa rendezvénysorozat eztán havonta jelentkezik. Niedermüller Péter elmondta: a cél az, hogy az erzsébetvárosiak együtt gondolkodjanak saját életterükről, függetlenül pártpolitikai elkötelezettségüktől, etnikai, vallási, vagy szexuális identitásuktól. Erzsébetváros színes kerület és ez a fórum nyitva áll mindenki előtt.

A mostani, első találkozó témája azért volt a szociális segítség, mert jelenleg  mély és drámai változások zajlanak, sokak anyagi helyzete megrendült. Krémer Balázs elmondta: a mai helyzet nem sokat változtat a legmélyebb nyomorban élők viszonyain, de megrendíti az alsó-középosztály biztonságát. Ez Mikecz Dániel szerint társadalmi konfliktusokat válthat ki, hiszen akik lecsúsznak, bűnbakot kereshetnek nehézségeikért. Iványi Gábor maga is tapasztalja: egyre többen vannak, akiknek le kell mondaniuk sok mindenről, ami korábban belefért költségvetésükbe.

A társadalomkutatók arról is elmondták véleményüket, hogy hogyan lehet rosszul segíteni. Mikecz Dániel szerint baj, ha csak annak a szavát halljuk meg, akit mi „jó szegénynek” tartunk. Aki tisztelettel kopogtat az ajtónkon és a mi normáink szerint él. „Bezzeg festeti a haját”– halljuk időnként elítélő hangsúllyal, pedig nagyon is tiszteletreméltó jótékonysági forma, ha például egy fodrász ingyen hajlandó megcsinálni egy szegénységben élő nő haját – ezzel is erősítve méltóságát. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a nehéz sorsú embereknek pont azokra a levetett ruhákra és azokra a konzervekre van szüksége, amelyeket mi éppen adni akarunk. Krémer Balázs azt hangsúlyozta, hogy szociális jogokra lenne szükség, ám sajnos itt és most ilyenek nincsenek. Úgy gondolja, hogy a segítség pénzügyi formája mindig jobb, mint a természetbeni adomány: ezek a korrupciót, a feketepiacot is erősítik, ráadásul magas adminisztratív költségeik vannak.

A szociológus szerint olyan segítségre van szükség, amely érdemi változást hoz a nélkülözők életviszonyaiban, például aki fel tud ajánlani háztartási gépet, az tényleg jelentős javulást idézhet elő a megsegített körülményiben. Fontos a jó szó is. Ha a karácsonyi ételosztás idején embernek járó jó szó, kézfogás is jut a rászorulónak, a tányér leves mellé, az megerősíti abban: tartozik valahová.

Iványi Gábor úgy véli: boldog ember aki adhat. Ő nem válogatna a különböző jótékonysági megoldások között. Szerinte mindenki adjon, amit tud, ha nem tudja is megoldani a másik nehézségeit, legalább szerezzen neki egy jó napot. „Add oda, ami nélkülözni tudsz: az sem baj, ha a másik eladja! Az is munka, legyen belőle egy kis pénze!”

A rendezvény végén egy fiatalember azzal jelentkezett, hogy segítséget kér,  hogy segíthessen. Olyan idős embereket szeretne karácsonykor együtt színházba hívni, akik egyébként egyedül üldögélnének otthon, akiknek senkijük sincs, akivel megoszthatnák magányukat. De hol találja őket? Ön ismer ilyet? Írja meg nekünk és mi összekötjük az adományozóval. Címünk: [email protected]