Roma nap a K11-ben

A K11-ben április 6-án a roma kultúra napját ünnepelték. Délelőtt a családoké volt, A Nap s a Hold megszabadítása című roma mesét adta elő a HolddalaNap zenekar, s megénekeltették a gyerekeket és a felnőtteket is. A Romani Design által kínált foglalkozáson a ruhák készítésénél megmaradt bőr- és textilanyagokból ékszereket készíthettek az érdeklődők.

A „Háromezer számozott Darab” című film vetítése délutánra maradt. Egy színházi rendező öt nehéz sorsú fiatal roma életéről készít előadást. A színdarabban elmesélik az életüket, s amikor az előadást meghívja egy német színházi fesztivál, a csoport tagjai kénytelenek szembenézni múltjukkal, és persze a rasszista sztereotípiákkal. Hogy a kimondott szavak ne hulljanak üresen a színpadra, szétszednek egy putrit 3 ezer darabra, s azt elszállítják Berlinbe, hogy még a díszlet is valóságos legyen. Talán az a monológ árul el legtöbbet a filmről, amit az egyik szereplő mond: „Itt az idő, hogy bevalljam, cigánynak születtem, de nem vagyok cigány. Nem vagyok drogos, nem vagyok strici és sosem szexeltem a testvéremmel...” 

A vetítés után Bóka B. László moderátor beszélgetett a film két szereplőjével, s ők elmondták, hogy nem az érzékenyítés volt a céljuk, inkább tükröt tartottak a társadalom elé. És azt sem könnyű megfogalmazni, hogy ki a rasszista. A film mindenesetre nem ad feloldást, nincsenek felemelő pillanatok, mert a világ ugyan változik, de ha egy roma színészt hívnak egy produkcióba, az általában kisebb gázsit kap, mint a többiek. És ötven éve nem készült film a cigányokról, amit romák forgattak volna. A film szereplői egyébként tíz éve együtt vannak, a Tudás hatalom színházi formációban, s az eredeti darabot és magát a filmet mégis egy gádzsó, egy nem roma ember, Császi Ádám rendezte. Persze, rengeteg konfliktusuk volt, de közben tanultak egymástól, gazdagodtak is általa. És ez a mozi valóban nem cigánysimogató, inkább a cigány világ sötét oldalát mutatja, de közben maguk a szereplők is elismerik, hogy ugyan ők még mindig úgy érzik, 200 százalékot kell teljesíteniük, de van, aki közülük multinál dolgozik és sosem nézték le, ugyanolyan feladatot és fizetést kap, mint a többiek a cégnél.

A K11-ben a roma nap zárásaként az Amaro Duho tradicionális oláh zenét játszó zenekar lépett fel. Ez egy családi zenekar, Dobi Matild, az Ando Drom alapító tagja volt, s 38 év után úgy gondolta, hogy a családjával is kitesznek egy zenekart. Az Amaro Duho – A mi lelkünk­ mesélő név, ahogy ők mondják: „ebben a zenekarban tényleg benne van a mi lelkünk, hiszen mi lélekből zenélünk.” Amúgy a tradíciók mellett latinos elemeket is belekevernek, így populáris húrokat is pengetnek, és a közönség veszi a lapot. Bejárták már a fél világot, Erdélytől Franciaországig. Még nem élnek meg a zenéből, mindnyájan dolgoznak mellette. Ám ma már más a világ, mert ahogy Dobi Olga meséli, gyerekkorában még külön ültek a cigánygyerekek, míg ma „már az embert nézik, a munkámat becsülik meg...”