Szegő 1989-ben egy ideig a MÚOSZ főtitkára volt, részt vett a Bálint György Újságíróiskola alapításában, ahol sajtójogot tanított. Hangját a rádióból is ismerhettük, tőle tudtuk egyebek mellett, hogy „mit üzen a rádió.” Fiatalon, 1995-ban ment el. Mint megnyitójában Szücs Balázs mondta, olyan újságíró volt, aki a mai bulvárvilágban egyre fájdalmasabban hiányzik. A kifinomult stílus, a hitelesség egyre nagyobb hiány abban a sajtóvilágban, amelynek legfőbb műfaja a tudatos lejáratás. Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke Szegő Tamás munkásságából a jogi képzettséget, a tárgyi tudást emelte ki. A munkajog specialistájaként Szegő elszántan védelmezte a kiszolgáltatott kisembereket, akik eltévedtek az élet és a jog útvesztőiben. Ma kétszeresen szükség lenne erre. Hogy is lenne védernyő a jog, egy országban, ahol az irányadó törvényt, az Alaptörvényt tizenharmadszor készülnek módosítani. Ahol az újságírószakma presztízse soha nem látott mértékben lehanyatlott.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője személyes emlékekeiről beszélt. Szegőt kisgyermekkorától ismerte a családja, családi barátság volt, Panninak, Szegő lányának, (aki szintén megjelent), Németh anyja névadója volt. Németh annyira tisztelte Szegő szerkesztőt, hogy képtelen volt tegezni, ami fura a „laza világban”, ahol kis tinik dobálóznak sziákkal. Szegő komolyan vette a szakmát, munkajogi értekezéseket is publikált. Ez ma már nem a siker receptje. Szegő fiatalokat támogató alapítványa megszűnt. Lánya harcolt érte, mára föladta. Valamit talán pótol az emléktábla.

Kispál Tibor, az emléktábla-állítás egyik kezdeményezője Szegőről, a szociálisan érzékeny újságíróról emlékezett. Szegő elkötelezett lokálpatrióta, Erzsébetváros kedvelője volt. 1999-ben díszpolgárrá választották. Az emléktábla méltó ráadás. Zárásként a MÚOSZ képviselői, Németh Péter, Kispál Tibor megkoszorúzták az új emléktáblát. Álltunk a körút forgatagában. Jó ideje senki sem tudja, mit is üzent a rádió.