Megnyílt Zoltán Mária Flóra kiállítása a K6-ban

A szenvedésre az alkotás a válasz

A Klauzál téren található K6 Galéria az erzsébetvárosi önkormányzat tulajdonában lévő Kortárs Képzőművészeti Kiállítótér.

Március 5-én egy rendkívül modern szellemiségű festőművész tárlata nyít meg itt, és március 14-ig lesz látogatható. A 87 éves Zoltán Mária Flóra bő egy évtizede fest absztrakt expresszionista képeket, s fiatalokat megszégyenítő energiákkal dolgozik. Csak az elmúlt évben harminc új olaj-akril festményt alkotott, s ezeket is bemutatta a K6-ban. Tárlatának címe – A szenvedésnek nem marad nyoma? – az emberi lét végső kérdéseire, s ugyanakkor személyes sorsára is utal.

Zoltán Mária Flóra a kerületben él, abban a házban, amely egykor a dédszüleié volt. A művész túlélte a nyilas rémuralmat, a rákosi diktatúrát, meggyilkolták a családtagjait, és mindenétől megfosztották. A kiállítását Szűcs Balázs alpolgármester nyitotta meg, s elmondta, régóta ismeri az alkotót, s annyira szereti a műveit, hogy az irodája is, az ő képeivel van tele.

„Sokat beszélgettem Zoltán Mária Flórával, s két fontos dolgot tanultam tőle –  folytatta Szücs Balázs – Az egyik, hogy a szenvedés kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelmünkben, és a lelkünkben is. A szenvedésre a legjobb válasz: az alkotás. Az újat teremtés gyógyító ereje. A másik, amit megtanultam, hogy bár a múltat elveszítettük, a jövőt még megmenthetjük. A tragédiák megtörténtek, a halottakat nem támaszthatjuk fel, de a jobb élet esélyét továbbadhatjuk az utódainknak.” Szücs Balázs hozzátette: itt Erzsébetvárosban, ahol egykor Európa utolsó gettóját építették meg a nyilasok, a múltra emlékezni mindannyiunk kötelessége és felelőssége. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a borzalmak soha többé ne ismétlődjenek meg. Ezért a felújított Klauzál téren hamarosan emlékművet adnak át a gettóban elhunyt áldozatok emlékére.

Ezután Szilágyi Ákos József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, egyetemi tanár elemezte a kiállított képeket. Hangsúlyozta, hogy a holokauszt túl van a realista festészet határain, nincsenek olyan festői formák, „hús-vér” ábrázolási módok, amelyekben ez a szenvedés megragadható. Csak az absztrakt festészet képes korlátok nélkül megmutatni a létezés tragédiáját, és a túlélés vigasztaló, játékos derűjét.