• írta Buják Attila
  • 2023. július. 17. hétfő
  • 0

Maszek világ Erzsébetvárosban

Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 150. évfordulója alkalmából az erzsébetvárosi „kismesterségekre”, a maszek világra, a kisiparra emlékeztünk a Róth Miksa Emlékház udvarán.
title image

Kismesterségek
Maszek világ Erzsébetvárosban

Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 150. évfordulója alkalmából az erzsébetvárosi „kismesterségekre”, a maszek világra, a kisiparra emlékeztünk a Róth Miksa Emlékház udvarán. Bóka László helytörténész vendégei többgenerációs mesteremberek, ha úgy tetszik, „maszekok” voltak. Németh Lajos fogtechnikus, az Erzsébet- és Terézvárosi általános ipartestület elnöke, a stafétát a családtól átvevő művészi csillárkészítő, Grünberger Gábor, Mihalcsik Gyuláné, Magdika, aki negyven éve szabómester, a fővárostól nemrég vette át a gyémántkoszorús mesterlevelet. És eljött a kárpitos, Mihályi László, aki nemcsak gyakorolja, tanítja is a szakmát.

Erzsébetvárosra évtizedekig jellemző volt a „kismesterségek” jelenléte. Apró boltocskák kis utcákban, ahol évtizedekig működött a kárpitos, a cukrász, a fodrász, a cipész, az aranyműves, a könyvkötő, a vegytisztító. Műhelyeik megkerülhetetlen találkozási pontok voltak, ahova a vendégkör nemcsak alkalmilag járt, évtizedek óta ismerték egymást.

Németh úr gyermekkora óta fogtechnikusnak készült. Mihályi úr műhelye most Csömörön van, habár ő is a Klauzálról indult. Ő az, aki nemcsak „jó szakmát”, de esztétikai szépséget is lát a kárpitosságban. Mihalcsik Gyuláné, Magdika 1983-ban szegődött el szabónak, a késő-Kádár kor zárószakaszában, mikor a „maszekot” már nem szekírozták. Ő az, aki úgy tartja, a KISIPAROS szót csupa nagybetűvel kellene írni. A kisiparosnak nincs munkaideje, szabadsága, reggeltől estig dolgozik. A legkülönösebb szakmát, ötödik generációs mesterként Grünberger Gábor gyakorolja, jóllehet a mai lakásokban egyre kevésbé divat a csillár. A csillárkészítő fő megrendelője a kulturális létesítmények sora és az állam. Gábor azért tartja szépnek a szakmát, mert ahol a csilláros megjelennek, oda „világosságot visz”. A csilláros nemcsak csilláros, szakmája egyesíti a famegmunkálást és a modern világítástechnikát. A „maszekok” sorsa nem volt mindig könnyű. Az állam sokáig gyanakodva tekintett rájuk, előfordult, hogy az ötvenes években a csilláros műhelyét államosították. Ma számos tradicionális szakma kihalóban van. Eltünedeznek a tévészerelők, nincsenek már szemfelszedők, családi fényképészek, bezárnak a cipészek. Ugyan ki talpaltat, ha olcsóbb a kínai sportcipő? De embereink kitartanak. Erzsébetvárosnak karaktert, arcot adtak az ezerszer áldott kisiparosok.                     

kohezios_alap