Idén nyáron a magyar kortárs kultúra és művészetek lesznek a fókuszban, s azon belül is a hazai filmművészet. Olyan filmcsemegéket vetítenek, amelyek mozikban alig elérhetők, esetleg internetes megosztókra sem kerültek fel.  

Ilyen alkotás Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta író-rendező párosának első egész estés animációs filmje, a Műanyag égbolt, amelyet július 20-án vetítettek a Chill Gardenben. A filmet idén februárban mutatták be a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Zajos sikerrel. A magyar produkciót azóta már meg is hívták több külföldi filmfesztiválra, sőt egy francia forgalmazó cég megvette és elkészült a francia szinkron is. A film műfaja meghatározhatatlan: animációs science-fiction, krimi, romantikus filmdráma, de mindenekelőtt megrázó filozofikus vízió Magyarország jövőjéről, s arról, hogy milyen következményei lehetnek nálunk a klímakatasztrófának. A történet 100 év múlva játszódik Budapesten és Miskolcon, amikor is az állatok és a növények már kihaltak, az élet feltételeit csak egy mesterséges műanyagbúra alatt lehet megteremteni. Csakis súlyos emberi áldozatok árán lehet az oxigént termelő fákat életben tartani, és az emberiség fennmaradását biztosítani. A vetítés előtt Szederkényi Olga beszélgetett a két alkotóval, akik elmondták: a szlovák-magyar koprodukcióban készült filmen hét évig dolgoztak, rotoszkópos technikával. Vagyis a karaktereket valódi színészek játszották el egy díszlet nélküli fehér stúdióban. Majd a felvételek minden képkockáját megrajzolták, s egy futurisztikus háttérvilágot is terveztek hozzá.

A filmben Szamosi Zsófia, Keresztes Tamás, Hegedűs D. Géza, Schell Judit, Znamenák István, Nagy Zsolt és Patkós Márton rajzos alteregóit láthatjuk.

A következő alkalommal, július 27-én, a Villany Leó Társulat mutatja be, miként lehet az improvizációs táncszínházat és műtárgysétát összehangolni.