Megnyitóját a polgármester kétségeivel kezdte: a beszélgetés több irányba kanyarodhat. Szólhat szociálpolitikáról, szegénységről, oktatásról, ami a téma kulcsterülete. A partnerektől függ, merre indulnak.

A probléma lényegét Herczog László próbálta tisztázni. 2010-ben a nagy változást a kormányzati prioritások gyökeres megváltozása hozta el. Ma a legdöntőbb szempont a hatalom- és vagyonkoncentráció. A dolgok egyre kisebb hányada dőlhet el alsóbb szinteken. Az Orbán-kormányok elsődleges célja, a feladatok átadása mellett, a hatáskörök megkurtítása. A minisztériumokban tesznek arra, mi is a Bözsi néni problémája. Ezt a miniszter nem tudhatja, lévén ezernyi a dolga. A hatalomkoncentráció a rendszert végzetesen eltorzította.

Hogy pozitív példát is említsünk, a Farkas Tünde által igazgatott Bischitz a kerület egyik legsikeresebb intézménye. Háromszázötven alkalmazottal működik, s kötelező feladatain túl (gyermekjóléti szolgáltatás, idősek) legfőbb vállalása a leszakadó rétegek támogatása. A Bischitz egyedülálló részlege a Varázsdoboz Fejlesztő Központ és Játszóház. A Varázsdobozban foglalkoznak sajátos nevelési igénnyel bíró gyerekekkel, éppúgy, mint mozgásfejlesztéssel, pszichológiai problémákkal. Szűréseket végeznek, időszakos bölcsődei felügyeletet, nyári tábort szerveznek. Igénybe vehető a Mozgáscentrum, ahol a gyógytorna számos ágát gyakorolják. A Bischitzre az önkormányzat 2021-ben 2 milliárd 600 millió forintot költött. Idén 4,5 milliárdot.

Ez abból a szempontból figyelemreméltó, amit Niedermüller Péter mond: a KSH felmérése szerint az egy főre eső átlagjövedelem alapján Erzsébetváros a tizenkilencedik a kerületek sorában. Nem vagyunk túl gazdagok. Ezért kell többet költenünk szociális célokra.

Szerencsére nem csak az önkormányzat visel minden terhet. Izgalmas kísérlet a Rumbach Tanház. Ez több mint vallási intézmény. A Mazsihisztől függetlenül kezdték a szervezést, Radnóti Zoltán rabbi szerint a lényeg szellemi értelemben a „belépés a térbe”. A helyre, ahol a gyerek olyan dolgokkal foglalkozhat, amelyek örömet nyújtanak. Például játszhat, rendetlenkedhet is. Ha eljön, kap egy reggelit, a hangulat pedig laza és nyitott. Nyilván fontos a zsidó élet, hogy a fiatalok büszke zsidó emberként éljenek, de legalább ennyire fontos az életöröm, a közösség megélése.

A helyi közösségek szétesésére Bősz Anett hívja fel a figyelmet. Vannak „elfeledett, perifériaára sodródó társadalmi csoportok”. Az elmagányosodás a szegénység végső stációja. Farkas Tünde szerint a társasházak lakói a ’90-es években még számontartották egymást. Feltűnt, ha valakit napokig nem láttak az udvaron.

S hogy politikai szempontokról is szóljunk, az önkormányzatok helyzete nem lett könnyebb az Orbán-rezsimben. A szociális szférából a kormány kivonult, terheit átruházva az önkormányzatokra. Csak pénzt nem adott hozzá. Herczog László a helyzetet így foglalja össze: „a társadalmak szövetébe be vannak építve a vesztesek. Ez mindenütt így van. Mondjuk 200 sakkozó játszik, s csak a harminc legjobb nyer. Százhetvenen akkor is vesztesek, ha elfogadhatóan játszanak. A vesztes pozíciója a társadalmak integráns része. Ezzel kell szembenéznie minden kormányzatnak. A különbségeket mérsékelni kell.”

 Niedermüller Péter azzal zárja az estét: nehéz beszélgetés volt. Ólomsúlyú.