Nem kell helytörténésznek lenni ahhoz, hogy a helyi értékek, épületek, lakóhelyhez köthető személyek miatt kötődés alakuljon ki a kisebb, helyi közösségek tagjai között. Valahol itt kezdődik a lokálpatriotizmus, előbb egy emlékkel, szerethető személlyel, olvasmánnyal, majd folytatódik a környezetünkben levő épületek, értékek, szellemi kincsek felfedezésével. Az Erzsébetvárosi Értéktár Bizottság tagjai munkájuk során erre alapoznak, közelebb hozni a lakókhoz Erzsébetváros régmúltban itt élt hírességeit, nevezetes épületeit, hagyományait.

Az Értéktár Bizottság legutóbbi, július 3-ai ülésén három napirendi pontról tárgyaltak a tagok. Életművek Erzsébetvárosi Értéktárba történő felvételéről, az Értéktár programokról, illetve az egyebek témakörében. Az Értéktár részévé válni hosszabb folyamat, a javaslattétel önmagában nem elég. Az előzetes javaslatot el kell fogadni, majd - szellemi örökség esetén - javasolt személyenként össze kell állítani a szakmai dokumentumot, amelyben a javasolt személy életének helyi vonatkozásait is meg kell jelentetni.

A bizottság márciusi döntése alapján az értéktárba történő felvételhez szükséges részletes javaslattételi dokumentációt Bóka B. László, a bizottság titkára állította össze. A bizottság egyhangúlag elfogadta a javaslatokat, így Berger Leó kávéház tulajdonos, Farkas József református lelkész, Bajor Gizi színésznő, Faludy György költő, Janikovszky Éva író, Kellér Dezső író, Kellér Andor író, Karinthy Frigyes író, Ruttkai Éva színésznő és Szendrei Júlia költő, fordító életműve is az erzsébetvárosi értéktár részévé vált. 

Ez a lépés nem csak azért fontos, mert jelentős szellemi örökséget képvisel a kerület számára, hanem azért is, mert a Hungarikum törvény Nemzeti Értékpiramis elmélet alapján a települési Értéktárba felvett nemzeti értékek bekerülhetnek a Megyei Értéktárba, onnan a Magyar Értéktárba, és kivételes esetenként akár a Hungarikumok Gyűjteményébe is. Javaslatot pedig a kerületi Értéktár Bizottság felé bárki tehet, főleg annak ismeretében, hogy tudjuk: „minden hungarikum nemzeti érték, de nem lehet minden nemzeti érték hungarikum”.

A második napirendi pontban Szücs Balázs a bizottság elnöke foglalta össze az Értéktári estek rendezvénysorozat eddigi eseményeit. Örömmel számolt be arról, hogy a tavaly indult sorozat eseményei gyakorlatilag telt házzal zajlanak a Csányi 5-ben, rendkívül sikeres volt a Seress Rezső, Jávori Ferenc, Ráday Mihály est, Saly Noémi előadására pedig már székeket kellett szerezni a kávézóból, hogy le tudjanak ülni a nézők. (Erről egyébként az erzsebetvaros.hu oldal is beszámolt: https://erzsebetvaros.hu/articles/ertektar-est-a-legnepszerubb-budapest-toertenesszel). Ősszel folytatódik a rendezvénysorozat, várható Kalmár Pál emlékest, Keresztury Tibor szerzői est, Tabányi Mihály harmonikaművész emlékest, és többek között Rejtő Jenő életútjával is megismerkedhetnek az érdeklődők.

Különleges esemény lesz a Budapesti cirkuszok története újcirkuszi előadás, az Időutazók társulatával a Bethlen téri színházban, ahol megalakulása után Kellér Dezső főrendezői darabjait mutatták be, de lesz többfordulós helytörténeti vetélkedő diákoknak, felnőtteknek, és mint visszatérő vendég, biztosan lesz Saly Noémi előadás is a Csányi 5-ben.

A harmadik napirendi pont, amiről egyébként az ülés elején már hosszan egyeztettek a megjelentek, az egyebek témakörében zajlott. Bárdi Zsuzsanna alpolgármester és Dombi Gábor zsidókultúra-történész hosszan elemezték a lehetőségeket a műemléki épületek megújulása kapcsán, majd a kötetlen beszélgetés áttért az épített örökség védelme érdekében tehető lépések témájára. Sajti Zsuzsanna műemlékvédelmi szakmérnök felvetette ezzel kapcsolatban egy lakossági mentorálási folyamat elindítását, minek eredményeként a bizottsági tagok megállapodtak abban, hogy ezt a témát, a lehetőségek feltérképezés után a bizottság napirendre veszi. Ugyancsak egyeztettek a kerület néhány emléktáblájáról, azok felújításáról, javításáról, valamint új emléktáblák létesítéséről is. Ennek részleteiről a későbbiekben lesznek pontos információk.

Az Értéktár Bizottság várja a lakossági megkereséseket is. E-mail: [email protected])

Az Erzsébetvárosi Értéktár új tagjai:

Bajor Gizi

Bajor Gizi a magyar színháztörténet egyik legnagyszerűbb színésznője Beyer Gizella néven 1893. május 19-én született az Erzsébet körút 1-es számú házban. A házon egyelőre nincs emléktábla. Még második házasságkötésekor is nagy Erzsébetvárosban lakott (Ilka utca), amely azóta a XIV. kerület része lett. Az elsők között vehette át a Kossuth-díjat. Színháztörténészként olyan színésznőt javaslok az értéktárba történő felvételre, aki művészetével egy egész korszakot testesített meg. Kultusza ma is élő és eleven.

Berger Leó

Berger Leó kávés volt, az Erzsébet körút és a Király utca sarkán - a mai patika helyén - lévő Berger kávéház tulajdonosa, aki maga is ott, a Rátzky-házban lakott. A Király Színház és Az Est törzshelyének számító Berzserájban mint a vendégeiről mindig jó atyjukként gondoskodó kávést tartották számon. 1919-ig vitte az ipart, majd megvásárolta az Erzsébet körút 44-46. alatti bérházat, amelynek második emeletén élt 1899 és 1904 között Jókai Mór. Berger 1924-ben Jókai-udvarnak nevezte el a házat és emléktáblát helyezett el rajta, valamint kezdeményezte az író méltó síremlékének felállítását, amely 1928-ban meg is valósult a Kerepesi temetőben. Berger Leó 1934-ben, 65 évesen hunyt el, a Kozma utcai temetőben nyugszik. (15/7/25)

Faludy György

Faludy György Erzsébetvárosban (Damjanich utca 36.) született zsidó polgári családban. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban, ezután külföldi egyetemeken tanult. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját. Bár „csupán” születése és tanulmányai kötik kerületünkhöz, de irodalmi súlya, jelentősége, nemzetközi ismertsége, mai napig nem szűnő népszerűsége indokolttá teszik az értéktárba történő felvételét. Máig ható népszerűsége töretlen, villoniádáit tartalmazó kötetei jó eséllyel pályáznak a minden idők legkeresettebb magyar verseskötete címére. A Kádár-rendszerben versei szamizdatos sokszorosításban terjedtek. Versei klasszikusok lettek, velünk élnek és velünk is maradnak.

Farkas József

Farkas József református lelkipásztor 1914. október 16-án született Budapesten. A teológia elvégzése után Halléban, majd Genfben töltött egy-egy évet ösztöndíjasként. Segédlelkészként Szalkszentmártonban, Cegléden és Budapesten, a fasori gyülekezetben szolgált. 1948-ban Ravasz László püspök a Kálvin téri gyülekezet rendkívül nagy területéből leválasztott hetedik kerületi új gyülekezet lelkészévé nevezte ki. Ebben a gyülekezetben - a Gyulai Pál utcai gyülekezetben, hivatalos nevén a Klauzál téri Egyházközségben - szolgált haláláig. Gyülekezete máig aktívan őrzi és ápolja emlékét, olyan meghatározó lelkipásztornak tekintik, akinek igehirdetéseit, bibliamagyarázatait kiadják, terjesztik. Szerencsére igehirdetéseinek jó részét hangszalagok is őrzik, így saját szavaival kaphatunk pontos képet gondolatairól.

Janikovszky Éva

A Bajza utca 8-as számú a házban élt és alkotott Janikovszky Éva (1926-2003) Kossuth díjas író, „Erzsébetváros díszpolgára” 1955-től haláláig. 1953–1957 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, majd főszerkesztője lett egészen 1987-ig. 1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. A mai napig ő a magyar gyermekirodalom meghatározó arca és azonosítási pontja. Könyveit mind itthon, mind külföldön újra és újra kiadják és művei a színpadokon a mai napig jelen vannak.

Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes a magyar irodalom egyedülálló alkotója, aki minden műfajban maradandót alkotott. Karinthy 1887. június 24-én született a Damjanich utca 27-es számú házban. Saját kortársai vélekedtek így róla: „Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni!” Indoklásképpen elég annyi, hogy ő a magyar irodalom leghíresebb, legnépszerűbb, egyik legismertebb, legtöbbször olvasott, idézett és emlegetett humorista filozófusa.

Kellér Andor

Kellér Andor Erzsébetváros Csikágó városrészében a Cserhát utca 14-es számú házban született. Elköltözése után is csupán néhány utcával költözött odébb az István utcába. Kellér Andor újságíróként, kabarészerzőként szerzett hírnevet, nem mellesleg egy elsüllyedt, színes világ utolsó jelentős és pontos krónikása volt.

Kellér Dezső

Kellér Dezső Erzsébetváros Csikágó városrészében a Cserhát utca 14-es számú házban született. Elköltözése után is csupán néhány utcával költözött odébb az István utcába. Kellér Dezső érdemes és kiváló művész, a Vidám Színpad örökös tagja az egyik legkiválóbb konferansziénk volt, lényegében az utolsó ebben a műfajban, nem mellesleg író, újságíró, kabaré- és operettíró.

Ruttkai Éva

A magyar színháztörténet „tündérkirálynője” több helyen is lakott Erzsébetvárosban. Eddig nem volt ismert tény, hogy Erzsébetvárosban, jelesül a Csikágó egyik utcájában a Garay utca 29-31-es számú házban született. A magyar színháztörténetben betöltött szerepét furcsa módon saját soraival lehet indokolni: „Nem lehet pontosan tudni, hogy mi az én jelentőségem, de biztos, hogy csillagként kell szolgálnom. S ez nem a ragyogás, nem csak a ragyogás, mert hiszen a csillagnak dolga van. A csillagnak az a dolga, hogy messzire világítson. És ez nagyon nehéz.”

Szendrey Júlia

Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége több szálon is kötődik Erzsébetvároshoz. Petőfi és felesége, Júlia 1847. november 4-én érkeztek Pestre és a Dohány utca 373. sz. alatti Schiller-ház első emeletére költöztek. E ház helyén áll ma a Dohány utca 16-18. A Marczibányi-házban Petőfi először 1845-ben vett szállást, barátjánál, Egressy Gábornál. Másodszor 1849. május 29-én költözött ide feleségével és kisfiával. E ház helyén áll ma a Rákóczi út 10. Júlia második férjével 1853-ban költözött a Hársfa utca 1. alatti házba, e ház helyén áll ma a Hársfa utca 54-es ház. Ő fordította elsőként magyarra Andersen meséit. Magyarországon Őt tekinthetjük az első modern nőnek, aki megérdemli, hogy ne csupán Petőfi Sándor özvegyeként beszéljünk róla.