A kölcsönzés valójában beszélgetés, ami felülírja az előítéleteinket
Élő Könyvtár a nyitottságért

Különleges könyvkölcsönzésre invitált az Élő Könyvtár az Emberi Jogokért nevű csoport. Az ő gyűjteményükben a történeteket nem nyomtatásban olvashatjuk, hanem emberek mesélik el. Embertársaink, akik valamilyen diszkriminált csoportba tartoznak, sokszor sztereotípiában gondolkozunk róluk. Színes, sokszor megrendítő és fájdalmas, mégis felemelő, pozitív, fontos történetek tárultak föl a Csányi 5-ben, ahol Horváth Évától és Lakatos Ildikótól lehetett kölcsönözni élő olvasmányokat.

Az Élő Könyvtár 11 éve „nyílt meg”, akkor az Európai Ifjúsági Központ finanszírozta a programot, jelenleg informális csoportként működnek, próbálnak életben maradni, pályázati és céges támogatásokhoz jutni. Szép, nagy az élő könyvtáruk: több mint ötven önkéntessel dolgoznak együtt. Ám hiába teljesítenek fontos missziót, a törvénymódosítás óta nem jutnak el iskolákba: mivel vannak leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű embereik, azaz LMBT aktivistáik.

A Csányi 5 pultjánál fogadja az érkezőt Horváth Éva szervező, és javasolja, hogy válassz olvasmányt. Az asztalon ott az aktuális kínálat: aszexuális, hallássérült, autista, felépülő drogfüggő, transznemű nő, leszbikus, roma, gyermekkorban bántalmazott, Sclerosis Multiplex-el élő. Sorban állnak az érdeklődők, akik feliratkoznak a kölcsönzésre, s Lakatos Ildikó szervező odaviszi őket a téma felelőséhez.

A nyitott könyvekben emberi sorsok tárulnak fel, a kölcsönzés valójában beszélgetés, kettesével, csoportokban. Nincs tabu, bármit lehet kérdezni. A személyes találkozásoknak ereje van: Egyeztethető előítélet és valóság.

Csodálatos „könyvekből” mutatunk részleteket, idézeteket.

(A könyvek vállalták a nyilvánosságot.)

Fóti Florin: egy autistát nyitott kommunikációval lehet segíteni  

A 22 éves, pszichológus alapdiplomával rendelkező lány elmeséli: minden autizmussal diagnosztizáltra jellemző, hogy a szociális kapcsolatokban a megszokottól eltérően működik, rugalmatlanabb az átlagnál, s az érdeklődése intenzív szűkebb témák iránt. Elmondja, hogy ő maga nagyon érzékeny a hangokra, s mivel a helyiségben nagy a hangzavar, ezért nehéz figyelnie. Úgy beszél, mint akinek akcentusa van, kiderül, ez is az autizmus hozadéka. Ami Florinnak nehézséget okoz, hogy mindent szó szerint értelmez, virágnyelven nem lehet vele beszélgetni. Búcsúzásnál nincs kézfogás, az neki nem jó, csupán két új érhet össze. „E.T. hazatelefonál…” – köszön el kedvesen.

Ősi Judit: A Sclerosis Multiplex jó irányba változtatta meg az életemet

„Minden rosszban van valami jó: a betegség tanított meg arra, hogy a jelenben éljek. A jövő riasztó, nem tudom, mi történik majd. Annak örülök, ha reggel fölkelek és jól vagyok. És az a nap az enyém, azt csinálhatok, amit szeretnék. 25 év után véget vetettem a házasságomnak, esélyt adtam magunknak, hogy boldogok lehessünk. A válás után megtalált az első szerelmem, tündérmese az életem. A nehézségek ellenére is.”

Ivett: Az anyám tudott a molesztálásról, de nem engem választott

„Hatévesen a nagynéném férje nyúlt a bugyimba, tizenkét évesen a bátyám, tizenöt évesen a mostohaapám próbálta meg ugyanezt. Magányosan éltem gyerekként, nem volt felnőtt, akiben megbízhattam volna. Csak szakszerű segítség adott gyógyulást, el kellett indulni az önismeret útján. És a szembesítés végül megszabadított a szenvedéstől.”

Papp Eszter fogyatékosügyi referens lenne

„A vállalati kultúra szerintem nem elég befogadó, ha meg kell adni egy telefonszámot, már nem is pályázom, mert tudom, hogy majd kommunikálni kell. Beparáznak a munkahelyek egy hallássérült foglalkoztatásától, mert egy kicsit körülményes.”

Kristófy Mária Kymi: A család az család maradt attól, hogy felvállaltam a leszbikusságom

Erzsébetvárosban lakik a 73 éves énekművész. Házasságban élt, három gyermeket nevelt fel. 55 évesen döntötte el, hogy kilép a hetero kapcsolatából, és felvállalja, hogy a saját neméhez vonzódik. Eljött a nagy szerelem is, most elégedett az életével, mert önmaga lehet. A LABRISZ leszbikus egyesület tagja, felvállalja a történetét, szívesen beszél róla. Hogy megértsék, elfogadják az emberek a másságot.