A nagy erdő, mely tele van homállyal, fekete humorral

Az Apertúra és a tiszaeszlári vérvád

Egy tárgyalás erejéig visszatér az Apertúra Társulat Tiszaeszlárra és környékére. Az 1882-83-ban játszódó darab egy olyan, megtörtént pert dolgoz fel, mely akkoriban szerte Európában nagy port kavart, és hatással volt az antiszemitizmus későbbi alakulására. Az előadás azt a kérdést járja körbe: vajon valóban a zsidók ölték-e meg a keresztény Solymosi Esztert, hogy a vérét belesüssék a húsvéti pászkába? Horváth Szabolcs zenéivel és dalaival láthatja a közönség a Csányi utca 3-ban A nagy erdő, mely tele van homállyal című produkciót, legközelebb február 11-én.

Benkó Bence rendezőt kérdeztük.

Mi izgatta ebben a történetben a rendezőt?

A tiszaeszlári vérvád története foglalkoztatott egy ideje, majd fogtam magam és úgy döntöttem, elolvasom Eötvös Károly védőügyvéd három kötetes írását a perről. Lassan kirajzolódott előttem egy elképesztően homályos, ezer szálon futó, kérdőjelekkel teli történet arról a fajta tömegpszichózisról, amelyet például A salemi boszorkányokban olvashatunk. Fontosnak tartom beszélni arról, hogyan akarják a hatalmasok manipulálni az embereket például politikai célok mentén. Illetve, hogy mennyire megvezethetőek a tájékozatlanok.

Borzalmas dolgok történtek akkor, elképesztő állítások hangzottak el a tárgyalások során, ember embernek farkasává vált, hogy a saját életét mentse. Van jó pár tapinthatóan mai mozzanat az akkori történésekben.

Ez lenne az előadás üzenete is?

Hogy mi az üzenete, azt soha nem mondanám el, nem írnám le. Jó, ha mindenki azt gondol az egészről, amit szeretne. Mint egy jó színházban. De az biztos, hogy örülök, ha a néző elmerül benne és hagyja, hogy végigfusson rajta ez a két óra alatt alig elmesélhető őrület. A darabban elég sok, eredeti szöveg is elhangzik az akkori jegyzőkönyvekből, feljegyzésekből kihalászva. Nem biztos, hogy elhiszik egy-két mondatról: ezt valóban emberek mondták emberekről, és nem mi költöttük a darabhoz.

Miért érdemes megnézni az előadásukat?

Mert fontos része a történelmünknek és nem igazán beszélünk róla, pláne nem színházi keretek között. Sikerült kikevernünk egy érdekes fekete humort és zeneileg is az lett belőle, amit szerettünk volna. Mondhatnám, hogy igen szórakoztató darab, mindamellett, hogy az egyik legnyomasztóbb témát boncolgatjuk benne.

Jegyek

Képek: László Dorina