„A közönség azt várja tőlünk, hogy Kispál tribute zenekar legyünk”

Varga Livius vendége volt Lovasi András

A Zeneszínben havonta egyszer Varga Livius beszélget és zenélget vendégével: ezúttal kortársát és pályatársát – Lovasi Andrást – hívta meg a K11 színpadára. A programra megtelt a közösségi ház nagyterme.

Különösebb rávezetés nélkül kezdett csevegni a két zenész: a Quimby, a Kutya vacsorája és a Neva Liviusa kérdezgette Bandi bácsit, azaz a Kiscsillag és a Kispál és a Borz frontemberét.

Lovasi a járvány alatt új szólóalbumot készített Grand Hotel Halmahera (Tréning a Mennyországhoz) címmel. A 13 dalt prózai szövegrészletek kötik össze, a zenei világ teljesen minimál, egy szál gitárra íródtak a számok, s menet közben lettek meghangszerelt, kamarazenekari hangzású dalokká. Kispál volt Lovasi segítője, s láss csodát, újra összeállt a Kispál és a Borz, mely 2010-ben oszlott fel.

Ahogy a zenész elmondja: „Abba kellett hagynunk a zenélést, hogy kívülről lássuk magunkat. Meg kellett várni, hogy újra szeretettel tudjunk egymásra nézni. A közönség most azt várja tőlünk, hogy Kispál tribute zenekar legyünk.”

A zenekari létről Lovasi így fogalmazott: „Legálisan kiléphetsz a mátrixból, a családban ez egy hivatkozási alap, hogy neked az a munkád, hogy zenélsz. Közben gyerekek maradunk. Még a lépcsőt is kivilágítják nekünk a színpadnál, hogy ne essünk le. Meg felöltöztetnek, elmondják, hova kell mennünk, s hányra. A tinédzser kor kitolása, hogy bandázol tovább.”

Bandi bácsi és Livius azért mára mégiscsak komoly családapák. Kirepültek már a nagy gyermekeik, akik kevesebb apai jelenlétet kaptak, mint most, a kicsik. Mint kiderült, mindkét zenésznek pici gyermeke is van, s ötvenesként már komolyabban veszik, sőt élvezik a szülői feladatokat. „Mind a ketten nagy nehezen felnőttünk” – mondja nevetve Lovasi.

A gondolatokról, érzelmekről szóló beszélgetésben a vendég kifejtette álláspontját a körülöttünk levő világról: „Ki fogja elmondani az embereknek, hogy át kell állnunk egy globalizáció utáni világra? Van még pár évünk rá, hogy megtanuljuk ellátni magunkat. Sokan lakberendező által megtervezett, használhatatlan presztizs-otthonokban élnek. Nekem volt már passzívházam, aminek 10 ezer forint volt a rezsije. Most is kicsi házban lakunk. Nem szeretem a nagy házakat. Sajnálom, hogy nagy, én meg pici vagyok.”

A Zeneszín végén a két előadó közösen zenélt, a közönség velük énekelt.