A Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadására visszatért Haumann Péter is, aki úgy nyilatkozott: valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy színpadra lépett. A közönség hatalmas ovációval fogadta Haumann Pétert, aki a kollégák sorfala közt énekelte el Détár Enikővel a színházi macskáról szóló legendás dalt. A színészkirály exkluzív interjút adott az Erzsébet Médiának.

Hogy van?

Most nagyon jól vagyok, köszönöm szépen. Másfél éve elmenekültem a színház és a pandémia elől Paloznakra. Elfáradtam, elegem lett, meg féltem is a tömegtől. Volt egy kisebb betegségem, nem akartam megfertőződni sem, önkéntes karanténba vonultam. Úgy éreztem, 58 év folyamatos munka után szükségem van a pihenésre.

Mivel tölti a napokat, hogy pihen?

Az erdő szélén van a házunk, ha az időjárás engedi, megyünk sétálni. Tegnap gyalogoltunk a feleségemmel 5 kilométert, s mindjárt indulunk ma is. Élvezem a jó levegőt, s azt, hogy végre van időm olvasni, tűnődni. Jólesik a csend, s az, hogy nem látok semmit, ha kinézek az ablakon, csak egy nagy tág teret. Ezen kívül boltba járunk, barátokkal találkozunk, meg sorozatot nézünk. Nagyon szeretem a Netflixet.

Van kedvenc sorozata is?

A Downton Abbey. Szeretem a hangulatát, tetszenek a csodás jelmezek, a fantasztikus miliő.

Hogyan fogadta, mikor felhívták, hogy jöjjön az 1500. Macskákba újra játszani? Egyértelmű volt, hogy elvállalja?

Most, ha belegondolok, húzódoztam egy kicsit, de Szirtes Tamás azt mondta, hogy megöli magát, ha nem megyek. Ennél csúnyább szóval fejezte ki magát, úgyhogy gyorsan igent mondtam. (nevet)

Milyen érzés volt újra játszani?

Hát, fantasztikus élmény, az biztos! Profin megrendezett jubileumi előadás volt. Meghatott, ahogy a kollégák sora szétnyílt előttem, és előre engedtek a színpadon, énekelni. A közönség állva tapsolt. Majdnem elbőgtem magam.

Pont ezzel az előadással indult el egy folyamat, aminek az lett a vége, hogy a Madách Színház ma már musicalszínház.

Szerintem ez egy jó és szükségszerű folyamat volt. Történt egy generációváltás, több idős színész abbahagyta a munkát, jöttek fiatalok, úgy gondolom, jó ez az út, amit a Madách jár.

Erzsébetvároshoz hogyan kötődik?

Ott van a Madách Színház, ez a legszorosabb kötelék Erzsébetvárossal. Meg voltak ott barátaim. Nagyon szeretem a 7. kerületet, mert pezsgő, élhető városrész.

Lehet, hogy Erzsébetvárosban állt utoljára színpadon, a Macskák 1500. előadásán? Ezt nyilatkozta a jubileum apropóján.

Ez elég valószínű. Tudja, megteltem már a színházzal, annyira sokat játszottam, tényleg elég volt. Maximum, ha megtalál valami nagyon-nagyon kihagyhatatlan dolog, esetleg elgondolkodom rajta.

Marad remete, Paloznakon?

Nem, dehogy, eszemben sincs! Én csak pihenni jöttem ide, kipihenni az elmúlt 58 évet. De a barátaim, meg a családom is mondják: ne kényelmesedjek el túlságosan, találjak magamnak feladatot!

Ha nem színházat, akkor mit fog csinálni? Van már valami terve?

Tudja, szerintem csapnivaló manapság a beszédkultúra, egyre rosszabbul beszélnek az emberek magyarul. Maximum fiataloknak tartanék beszédórákat. Olyanoknak, akik ezt igénylik, szükségük van rá. Amúgy van erre jogosítványom is, nem kizárt, hogy tanítani fogok, átadni a tudásomat. Budapesten él a családom, az unokáim, velük is szeretnék most már minél több időt tölteni.

Ha már a tanulásról beszélünk: Önnek Antal József, néhai miniszterelnök volt a tanára. Hogyan emlékezik rá?

Nagyon szeretetteljes ember volt, és jó pedagógus. Engem voltaképpen ő irányított erre a pályára. Azt mondta, hogy szerinte vagy színésznek, vagy diplomatának kellene mennem, ezekhez van tehetségem.

A diplomácia és a politika egymáshoz közeli világ. Érdekli a politika, követi az eseményeket?

Igen, nagyon érdekel. De alapvetően csak elméleti szinten. Az emberi gyűlölködés és gáncsoskodás elszomorít. Drukkolok a gyerekeimnek és a fiataloknak!

Török Zsuzsa Gyöngy
Erzsébet Média
közéleti újságíró