Példaképek, nemcsak pedagógusnapon…

Már tudósítottunk a pedagógusnapi ünnepségről, amelyen az Erzsébetváros jövőjéért díjat, illetve sok éves munkájukért jubileumi oklevelet vehettek át a kerületi óvodák és iskolák dolgozói. Közülük mutatunk be most hármat. Villáminterjúk a K11-ben tartott ünnepség után.

A SZEMÉVEL IRÁNYÍT

Drevenka Judit az ifjúságért végzett áldozatos munkájáért vehetett át kitüntetést a kerület polgármesterétől. „A gyermekekhez fűződő viszonya példaértékű” – hangzott el a méltatásában. 17 éve dolgozik a Kópévár óvodában, dadusként.

-         Ha az utcán látja, hogy rosszul viselkedik egy gyerek… Vagy egy szülő... Akkor közbelép, beleszól?

-         Bele én.

-         Nem túl hálás szerep. Mit szólnak hozzá?

-         Jaj, nem úgy. Nem szólok. A szememmel szólok bele. Hogy úgy nézek rá.

-         Értik? Megértik?

-         A gyerekek is mindig megértették.

-         A szemével irányított?

-         Ha látják, érzik a szeretetet, amit adok, akkor lehet őket fegyelmezni.

-         Örökké a hetedik kerületben, ugye?

-         Így mondták az ünnepségen, de csak majdnem. Három évre elcsábultam a hatodikba.

-         De visszacsábult…

-         Persze! Az őseim az 1800-as évek végéig visszavezethetően itt éltek, a mai Erzsébetváros területén – és szemével kérdően (felfogtam?) és határozottan int, nyomatékosítva, hogy ez milyen nagy dolog.

RUBIN-OKLEVELES

Salamon Hermanné Singer Edit 1952-től Erzsébetvárosban állt munkában, egészen a nyugdíjig. Anyanyelvi fejlesztés… Nevelési program kidolgozása… Gyermekvédelmi felelősi munka… Mindenből kivette a részét a Dob-oviban.

-         A leghosszabb tapsot kapta…

-         Hetven éve végeztem az óvónóképzőt. Sokan ismernek.

-         Emlékszik még a „gyerekeire”?

-         Mindre. Legalábbis remélem.

-         Ha felnőttként találkozik valamelyikkel, megismeri?

-         Abszolút. A nézéséből.

-         Az nem változik?

-         Ha a tévében látom véletlenül, akkor is tudom! A teniszbajnok. A hegedűművész. Az újságíró. A miniszter.

-         Ma már ők is lehetnek akár hatvan évesek…

-         Minket, fiatalokat – aranyos hamiskás kis mosollyal mondja – összeköt a Facebook.

 GYÖNYÖRŰ 35 ÉV

Vidéki Béláné Sipos Katalin 35 éven át volt óvónő. Ma is tartja a kapcsolatot a Dob-obival és ez legalább olyan nagy szó!

-         Tudta, hogy Gyémánt-oklevelet kap…

-         Jaj dehogy, csak pár napja figyelmeztettek… A CSAPAT, amelyiknek ma is tagja vagyok.

-         Fantasztikus!

-         Az. Végtelen ambícióval tettük a dolgunkat.

-         Soha nem fáradt el?

-         Nálunk az első volt a gyerek. Aztán a második helyen is. A harmadikon ismét a gyerek. Aztán jöttünk mi.

-         Jó kis gárda lehetett…

-         Szerintem ma is „helyen lennénk”, állnánk a versenyt.

-         Sokat gondol a múltra?

-         Múlt? Jelen: álmomban most is majdnem mindig ovis csoportban vagyok és mesélek.

-         Az utódok?

-         Képzelje, az unokám is pedagógus lesz! – és hangjában a büszkeség az eddigi tízszeresére emelkedik.