Most kell emberségből példát mutatni

Szása – azt kéri, nevezzük így – feltűnő jelenség a BOK-csarnokban. Nemcsak azért mert a Migration Aid láthatósági mellényét hordja. Legalább egy fejjel kimagaslik a tömegből, így őt találják meg elsőként az ukrán menekültek.

Egy fáradt arcú fiatalasszony lép oda hozzá, ukránul magyarázza: három napja úton vannak, s a családjával mennének tovább Berlinbe. De nincs pénzük. Noha a menekülteknek egész Európában ingyenes vonatokat biztosítanak, a helyjegyet nekik is meg kell venni. Sokan azonban üres zsebbel érkeznek meg Budapestre. Az életüket meg tudták menteni, de  mindenük odaveszett. Szása elkíséri az asszonyt a nemzetközi jegypénztárhoz, és a család összes tagjának megveszi a helyjegyeket.

Amikor megtudja, hogy az Erzsébetvárosi újságtól jöttem, felcsillan a szeme.

-          Én is Erzsébetvárosban lakom, és nagyon szeretem az újságot. Meg az egész kerületet: bejárható, álátható és tök jól fejlődik!

Meséli, harminc éve a szüleivel jöttek át Kárpátaljáról. Nem politikai okokból hagyták el a hazájukat: ott rosszabb volt élni, itt jobb. Ott minden esett szét, itt még reméltek jövőt. Szása Budapesten járt iskolába, majd egyetemre, megtanult tökéletesen magyarul, s ma már rendezvényszervezőként dolgozik.

Amikor kitört az ukrán-orosz háború s özönleni kezdtek ide is a menekültek, rögtön kiment a Keleti pályaudvarra. A Migration Aid aktivistával találkozott először, s kiderült, hogy szükségük lenne orosz tolmácsokra. Szása felajánlotta a segítségét, s azóta munka után délután, hétvégeken, amikor csak teheti, jön segíteni.

Saját zsebből fizette a helyjegyeket a vonattal tovább utazó menekülteknek. Ausztriába három euró a helyjegy, Németországba öt, egy nagycsaládnak ez már komoly kiadás. Közben Szása a Budapest Bike Maffia önkéntes munkatársa is lett, és a bringás aktivisták átvállalták a helyjegyek költségeit.

A tolmácsoláson kívül is rengeteg mindent csinál Szása. Önkéntes fuvarozót hív, ha kell, vagy szállást szervez azoknak, akik maradni akarnak Magyarországon. A Migration Aid-nek a Madridi úton van szállása, de a VII. kerületben is akadnak, akik ingyen befogadnak menekülteket. Például azok, akik korábban Airbnb lakásokat adtak ki.

Szása úgy gondolja: ha lehetősége van segíteni, kötelessége tenni valamit. Nem érzi ezt áldozatnak. S hogy miért fontos az önkéntes munka?

Hamis az a kép, hogy a magyarok nem szolidárisak. Mi, önkéntesek, a cselekedeteinkkel szeretnénk másokat is arra ösztönözni, hogy cselekedjenek. Egyikünk sem tudhatja, mit lesz velünk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy másokra szorulunk. Megszoktuk, hogy kényelmesen életünk, van mit ennünk, innunk, otthonunk is van. Azok, akik most menekülni kényszerülnek, pár nappal ezelőtt még szintén nyugodtan éltek, és elképzelni sem tudták, hogy egy pillanat alatt minden összeomolhat. Hogy nem lesz vizük, kenyerük, és bolt sem lesz. Hogy hajléktalanná válnak, és egy szál bőrönddel kell nekivágniuk a vakvilágnak. Ezeknek az embereknek most van szükségük segítségre, nekünk pedig most kell emberségből példát mutatni.