Minden szavazatnak tétje van

Budapesten kétharmaddal győzhet az ellenzék – állítja Lengyel László politológus, a Pénzügykutató Zrt. elnöke. Az elemző elkötelezett híve az ellenzéki városok, városrészek összefogásának. Már a 2019-es választások után javasolta a Szabad Városok Szövetségének létrehozását.

Van-e tétje annak, hogy Erzsébetváros hogyan szavaz?

– Most minden szavazatnak tétje van. Ezen a választáson a kormányellenzék valamennyi fővárosi választókerületben esélyes, még ott is, ahol hagyományosan a jobboldal volt erősebb. Érdemes viszont arra emlékeztetni, hogy a listás választásnak is fontos következményei lesznek. Budapesten ugyanis akár kétharmaddal győzhet az ellenzék. A főváros kisugárzása pedig óriási az egész országra. Még az esetleges Fidesz-győzelem esetén is megnehezítené a kormányzást, ha Budapest kétharmaddal szavazna az ellenzékre. A város így önálló életet élő metropolis lehet.

Az ellenzéki többségről van már tapasztalatunk, ha csak egyes városokra vonatkozik, kiderült: az önálló élet azért nem olyan vidám.

– A főváros vezetése még nem használt ki minden lehetőséget, amit a 2019-es önkormányzati választások eredménye kínált. Az ellenzéki kerületek együttműködése is akadozott. Nem tudtak egy hangon megszólalni, ezért lehetséges, hogy a kerületeket és vezetőiket a Fidesz egyenként próbálja levadászni, olyan ügyekkel, amelyek nagy részét ráadásul örökölték. Maradtak olyan adósságok, amelyeket az április 3-i választás eredménye alapján lehetne valóra váltani. 

„Budapesten akár kétharmaddal győzhet az ellenzék”

A mostani választás tehát újabb alkalom a budapesti érdekek érvényesítésére és a kerületek együttműködésének erősítésére? 

– Szerintem igen. Ráadásul most különleges helyzet van: korábbi politikájával szakítva az Európai Unió újjáépítési alapot hozott létre, amelyet meghatározott hosszú távú célokra kell fordítani.  Például a város zöldítésére, amibe persze beletartozik a házak szigetelésétől kezdve a tömegközlekedésig sok minden – nem csak a nagykörúti kerékpáros sáv. Kiemelt téma a digitalizálás és az egészségügyi ellátás javítása is – most, a járvány végéhez közeledve. A támogatást végre nem kötik a régió fejlettségi szintjéhez, amiért a főváros eddig nem pályázhatott a források többségére. Ha tehát a kerületek tudnak jó közös terveket készíteni, akkor együtt elnyerhetnek olyan összegeket, amelyeket a jelenlegi hatalomnak nem adtak oda. Odaadhatnak viszont egy új kormánynak.

„az EU-támogatást végre nem kötik a régió fejlettségi szintjéhez,

amiért a főváros eddig nem pályázhatott”

Lehetőség nyílt arra is, hogy akár városok, önkormányzatok is pályázzanak.

– Budapest fejlesztése egészen új helyzetbe kerülhet, ha a kerületek közösen ki tudnak dolgozni egységes és átfogó terveket, például a zöldítésre. Minthogy ilyen-olyan okokból ez a város a legnagyobb szennyező, nagyot léphet előre, ha az érdekelt önkormányzatok jó terveket tudnak letenni: az agglomeráció fejlesztésével, elővárosi vasutakkal, az úthálózat fejlesztésével, körgyűrű- bezárással, aluljárókkal, felüljárókkal. Most mindebbe végre európai pénzt lehetne beletenni. Ez is múlik a szavazatokon. Ez a város kiugorhatna, például azzal, hogy digi-talizálja a működését. Ilyen célokra nyilván mozgósítani lehetne igazi magánbefektetőket is, nem a csak a klientúrát. Most fontos, valódi közösségi célokra lehetne ingyenpénzt szerezni és nem arra, amire eddig ment. Atlétikai stadionra, gigauszodára, labdarúgó-pályákra.    

Mit gondol, Erzsébetvárosnak van-e önálló arculata, kisugárzása?

– Persze. Ennek része az is, hogy nemcsak Közép-Európában, de az egész kontinensen egyedülálló jelenség a budapesti zsidónegyed. Két hete voltam az újjáépített Rumbach utcai zsinagógában. Gyönyörűen rendbe hozták, ez Budapest egyik igazi építészeti kincse. De szomorúsággal tölt el, hogy maga a zsidónegyed még mindig milyen lepusztult. A házak többsége felújítatlan, omló vakolatú házak mellett sétálnak az Izraelből, Amerikából, Európából és általában az egész világból ideözönlő turisták. A főváros és az ország egyik turisztikai központjáról van szó, nagy szükség lenne az alapos felújításra. 

„az egész kontinensen egyedülálló jelenség a budapesti zsidónegyed”

Ez persze országos adósság, aminek a törlesztése nem várható el a társasházak lakóitól, de a kerületi önkormányzatoktól sem.

– Ez így van. Ha valaki bemegy Prágában a miénknél sokkal kisebb zsidónegyedbe, láthatja: ott mindent rendbe hoztak. Az idegenforgalom végre itthon is eljutott odáig, hogy az alapvető látnivalókhoz irányjelző táblák vezetnek, de itt szinte minden házat el lehetne látni emléktáblákkal, botlókövek kellenének. Erzsébetvárosnak olyan emlékhelynek kellene lennie, ahol az élettel teli zsidónegyed az emlékezet méltó hordozója. Ennek kialakítását azonban nem lehet a kerülettől elvárni.

Gettó, 1944

Lengyel Lászlót egy olyan családi emlék fűzi a gettóhoz, amelyről felnőtt korában hallott először, a most száz éve született Göncz Árpádtól. A politológus édesanyjának egyetemi évfolyamtársai közül a fasizmus tobzódásának időszakában többen a gettóba kényszerültek, ő pedig keresztény úrilányként 1944 novemberében élelmiszert vitt be nekik, sőt még az iratait is szétosztotta közöttük. Így később, amikor férjhez ment, 14 helyről kellett begyűjtenie a papírjait. Egyik diáktársa volt Göncz Árpád barátnője, Sós Júlia, Sós Aladár filozófus lánya. Neki az utolsó dokumentum, a diákigazolvány jutott, hogy azzal meneküljön ki. Lengyel édesanyja azt mondta, a kapuőrség alighanem át fogja engedni, hiszen ő azzal jött be. Sós Juci kijutott, és barátai egész életében Ágikának szólították, hiszen egyetlen érvényes papírja Kovács Ágnes névre szólt.

Évtizedek múlva egy Sós Aladár-emlékülésen Göncz Árpád arról kérdezte a politológust: te mondd, hogy merte megcsinálni az édesanyád, hogy minden papír nélkül jöjjön ki a gettóból? Bent rekedhetett volna. Persze, feltehetően a merészség, a határozottság segített. A gettókalandnak folytatása lett: később Sós Júlia férje segített Lengyel László édesapjának abban, hogy hazatérjen az oroszországi hadifogságból. Így házasodhatott meg, így születhetett meg maga az elbeszélő.

Hunnia és Pannonia

Interjúnk már elkészült, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az elemzőnek lapzárta után tettünk fel a pótkérdést.

Ön szerint hogyan változtatja meg életünket, hogyan befolyásolja a hazai országgyűlési választást Moszkva agressziója?

–  Putyinnak sikerült, ami eddig a demokratikus nyugati világ vezetőinek nem, egységet teremtett Amerika és Európa között és Európán belül is. A demokráciák egységét a diktatúrával szemben. Az orosz invázió továbblökte Európát a gazdasági föderalizálódás után a politikai és a katonai egységesülés irányába. Az orosz invázió megmutatta, hogy a nyugati szabad és nyitott életforma mennyivel különb a keleti diktált és zárt életvilággal szemben. Az Orbán-rendszer az erő és az erőszak kultuszára és gyakorlatára épül, paternalizmusra és nepotizmusra, amelynek szélsőséges formája, a Putyin-rendszer háborús bűntetteivel megmutatja, hová lehet eljutni ezen az úton. Ha jól választunk, akkor a magyar életforma inkább fog hasonlítani az európaira, együttműködés, tolerancia és méltányosság jellemzi a szegényekkel, a romákkal szemben, ahol nem üldözik a civileket, nem taszítják magányba és megaláztatásba az időskorúakat, nem gyalázzák a nőket a „genderezéssel”, nincs homofób kampány. Ahol kezünkbe vehetjük sorsunk irányítását.

Már a moszkvai agresszió előtt világos volt, hogy a zsákutcás Orbán-rendszer elvesztette a dinamikus erők, a fiatalok, a diplomások, a budapestiek és a nagyvárosiak, végül a nyugati demokráciák támogatását. Ezek az erők a fejlett, versenyképes, erőszakmentes Pannóniát képviselik a fejletlen, versenyképtelen és erőszakra hajló Hunniával, az orbáni nacionalista-populista rendszerrel szemben. Az orosz invázió tizenkét éves Putyin–Orbán patrónus-kliens viszony után következett be. Orbán és csapata egyetlen hét alatt árulta el korábbi patrónusát, és sietett az általa gyalázott Brüsszelbe. Ez megosztja a korábban egységes hatalompárti szavazótábort: most akkor Moszkva-barátnak és Brüsszel-ellenesnek kell lenni a tizenkét év, vagy Brüsszel-barátnak és Moszkva-ellenesnek egy-két hét alapján. Minden nap és bombatámadás, minden halott, minden sebesült és menekült látványa felveti a kérdést a választói gyűléseken: hogyan lehettetek Putyin emberei? Hogyan hirdethettétek, hogy Európa hanyatlik, s ezé a barbár orosz rendszeré a jövő? Most tehát az a kérdés, hogy Pannónia – s benne Erzsébetváros – kisugárzása, a demokrácia és a szabadság vállalása hat-e a választáson az orosz invázió kapcsán Hunniára, vagy Pannónia megint kisebbségben marad.