Más Nézőpontból
Fotók a múltról és a jelenről
Hetvennyolc éve, 1945 január 18-án szabadult fel történelmünk legszégyenletesebb intézménye, a budapesti gettó, ahol 1944 december 10-e után több mint hetvenezer embert zsúfoltak össze. A dátum szinte egybeesik január 27-ével, az auschwitzi haláltábor „felfedezésével”. A Paulay Ede utcában működő Merkaz Héber és Izraeli Kulturális Központ ezúttal Köböl Vera grafikus-fotográfus „Nézőpont” című kiállításának megnyitójával emlékezett. A kiállítás szervezője, a képek válogatója Tölgyesi Katalin, az ARTalakulás Galéria kurátora volt. A tárlatot Németh Gábor író nyitotta meg. Niedemüller Péter, Erzsébetváros polgármestere a hetvennyolc évvel ezelőtti tragikus tél eseményeiről emlékezett meg. A megnyitót Éles Gábor gitárművész játéka zárta.
Az ARTalakulás Galéria kurátora, Tölgyesi Katalin Köböl Vera fotóinak letisztult, megszerkesztett karakterét méltatta. A galéria valóban rendhagyó anyaggal jelentkezett. A fekete-fehér kompozíciók nélkülözik a hagyományos, dokumentarista jelleget. A szó eredeti értelmében nem emlékképek. A kifinomult árny- és fényjáték, a megnyíló sötétség, a beszűkülő utca, a törött ablaküveg, hogy is lehetne az? A képek tehát időben maiak. Hangulatukkal, karakterükkel mégis a romlásból kibomló túlélésre emlékeztetnek. Niedermüler Péter polgármester arról szólt, hogy a hetvennyolc évvel ezelőtti borzalmas tél túlélői sajnos egyre fogyatkoznak, az emlékezést mégsem lehet megszakítani. Nem felejthetünk, mert a sebeket ma is hordozzuk. Ami történt, közös felelősségünk, a cserbenhagyás felelőssége. Az emlékezésnek a gyász mellett szólnia kell erről is. Az emlékezés direkt formáin túl szerepet játszhat ebben egy kitűnő fotógyűjtemény a kor szimbólumaként. A történet a numerus clausussal indul, hogy húsz év múlva megjelenjen a gettó és a koncentrációs tábor. Soha nem felejthetjük, hogy honfitársaink, akiket akkor gettóba zártak, hozzánk tartoztak, ahogy mi is hozzájuk tartozunk. Megnyitójában Németh Gábor író méltatta Köböl Vera képeinek puritán felépítettségét. „Aki fényképez, magával a fényképezéssel, a cselekvéssel a világra mond igent”, mondta Németh.
