• írta Török Zsuzsa
  • 2022. október. 31. hétfő
  • 0

Krókusz Projekt az erőszak ellen: Virágozzék millió virág!

Átéltük, milyen előítélet nélkül élni
title image

Átéltük, milyen előítélet nélkül élni

A zsinagóga előtti Herzl Tivadar téren nem sokáig hagyott tétovázni egy kedves bohóc: kézen fogott és odavezetett egy asztalhoz, ahol kedves fiatalok a kezembe nyomtak egy lebomló poharat, választhattam virághagymát, napraforgómagot, s már pergett is rá a fekete föld, mire észhez tértem, elültettem a szeretet apró magjait. A Szembenézés Alapítvány vezetőjétől, Pap Ágnestől egy kitűzőt kaptam, s arra kért, szépet írjak róluk.

Megláttam Fahidi Éva színésznőt, írót, aki megjárta Auschwitzot.

Évát, aki ma is ad nekünk: hitet, reményt, tartást, mosolyt.

Évát, aki épp 97 esztendős.

Szandtner Anna színművész az ő könyvéből kezd olvasni, s lassan megtelik a tér emberekkel. A bohóc terelget minket, a figyelmünket, egyre több gyerek és fiatal vegyül el köztünk sárga papírvirággal a ruhája hajtókáján, a kezében, a hajában, zene szól, s észrevétlenül csöppenünk egy másik világba.

A vidám, üde, gyermeki jelenlét mindenkit megbabonáz, copfos kislányok, helyes kisfiúk állnak ki az alkalmi manézsra, szembe a bohóccal. A bohóc sóhajából zene születik. A gyerekek dülöngélnek. Aztán eldőlnek egyesével. Dőlnek a kicsik és dőlnek a nagyobbak, mint a rongybabák, sír a szaxofon, közben Éva gyerekkori emlékeit halljuk éhségről, hidegről, fáradtságról, félelemről. A barakkról.

A bohóc próbál mindenkit elkapni, de ez teljes képtelenség, kellenek a társak.

Összeszorul a gyomrom, szemben velem egy nő hangtalanul zokog.

A bohóc segítőket hív.

A gyerekek teljes bizalommal dőlnek a mögöttük álló ismeretlen karjába. Hátra se néznek. Bíznak. Tudják, hogy elkapják őket. Mosolyognak.

Artisták, zsonglőrök, táncosok váltják egymást a manézsban, az egymásra figyelés ilyen testközelből nézve megindító.

Fogják egymást, emelik partnerüket a magasba, tartják erősen a kötelet a másiknak.

S bevonnak: elkapnak, megtartanak minket is.

Segítséget kérnek a produkcióhoz. Szavak nélkül mutatják meg: hogyan figyeljünk egymásra, hogyan tudunk együtt, közösen erősek lenni.

Átéljük, milyen nagyszerű egymást elfogadva, előítélet nélkül élni.

A magyar cirkuszművészek és artistanövendékek után ukrán fiatalok, a harkivi cirkusz stúdiósai adnak nekünk ajándékot.

Táncosaik olyan átéléssel, szenvedéllyel mozognak, hogy mi is átérezzük a fájdalmukat, a borzalmakat, a háború szörnyűségeit.

Esteledik, mikor a műsor végén keresztény és zsidó ima hangzik el Beer Miklós katolikus püspöktől és Radnóti Zoltán főrabbitól. Ima a gyerekekért, az áldozatokért, a világért.

A zsinagóga előtti Herzl Tivadar téren sokat kaptam, kaptunk október 27-én.

Köszönet mindenkinek.

A virágot elültetem, várom a tavaszt.

 


kohezios_alap