KÖZÖS GONDOLAT. Itt polgármesteri beszéd, ott kedves keretjátékként hivatalos testületi

ülés, amely természetesen egyhangúlag megszavazza az egyetlen napirendi pontot, a

hagyományos kerületi kitüntetések átadását. (Máskor azért ez nincs mindig így, ritka az ilyen

voksolás a képviselőtestület szokásos ülésein.)

A polgármester itt, ott is fel- és nekikészülten, de papír nélkül beszél.

AZ 1848-AS EMLÉKMŰNÉL a Klauzál téren (tudták, hogy a „kicsi huszár” szobrot eredetileg a

Lövölde térre szánták?) a demokráciát, a szabadságot, a társadalmi igazságot emelte ki a 174

évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra emlékezve. Hogy a politika nem a többség

zsarnokságáról szól! Hogy csak akkor van szabadság egy országban, ha mindenkinek van

szabadsága. Szabadság, megkülönböztetés nélkül! Még az esetleg saját hibájukból a

társadalom perifériájára sodródottaknak is. Senkit sem lehet kirekeszteni, magára hagyni!

Mindezt „mindannyiunk közös feladatának” nevezte a szónok.

A K11 MŰVÉSZETI KÖZPONTBAN egy órával később meglepő módon csengett vissza

ugyanez a gondolat az összefogásról. A díszpolgári címek, a Pro Urbe Erzsébetváros és

további elismerések átadása előtt Niedermüller Péter arról az összefogásról beszélt, amely

Erzsébetváros szakembereit, művészeit, mestereit is jellemezheti. Az élet legkülönbözőbb

területein dolgoznak, mégis – kimondva, kimondatlanul – nemcsak ebben, hanem EZÉRT a

kerületért is tevékenykednek. Az egyik legfontosabb érzésért, az otthonunkért, amelynek a

szerepe mostanság igencsak felértékelődik.

PÁTOSZ NÉLKÜL szólt mindkét beszéd. Ünnepi eleganciával, de nagyon is hétköznapi

hangsúlyokkal:

„Egyedül nagyon keveset tudunk tenni” – mondta itt.

„Csak és kizárólag együtt tudjuk felépíteni” – mondta ott.

De most nem is a két kapcsolódó mondat elhangzásának a helye a fontos. Hanem az ideje. 2022 tavasza.

Tudósításunk a kerületi díjátadó ünnepségről, a kitüntetettek névsorával ITT