• írta Sándor Zsuzsa
  • 2022. április. 25. hétfő
  • 0

Két év után újraindult az Élet Menete

Az Élet Mentét immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg Budapesten.
title image

Soha többé soá!

Két év után újraindult az Élet Menete

Az Élet Mentét immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg Budapesten. Az esemény a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjához, április 16-hoz kötődik: 1944-ben ezen a napon kezdődtek meg idehaza a gettósítások. Idén a peszach és húsvéti ünnepek miatt, az Élet Menetét április 24-én vasárnap tartották meg. A mostani alkalom különleges hangulatú volt, nem csak az emlékezésről szólt, hanem a pandémia legyőzéséről, az újra találkozások öröméről is, hiszen az elmúlt két évben a járvány miatt elmaradtak a szokásos felvonulások.

Az idei Élet Menete nem haladt át Erzsébetvároson, de történelmileg szorosan kapcsolódik hozzá, hiszen 1944 végén a VII. kerületben épült meg Európa utolsó gettója. Noha már nyilvánvaló volt akkor, hogy a nácik szövetségeseként hazánk elveszítette a háborút, az oroszok már körbevették a fővárost, a nyilasok még mindig folytatták a tömeggyilkosságokat, a zsidókat a Dunába lőtték, de sokakat a gettó területén öltek meg. Amikor a budapesti gettót 1945 januárjában felszabadították, holttestek ezreit találták csak az Almássy téren.

Sokan kérdezik manapság: minek erről ennyit beszélni? Nem lenne jobb végre túltenni magunkat a múlton? Lehetne ez akár jogos kérdés is. De vajon ugyanezek az emberek arra is rákérdeznek: miként lehetséges, hogy ennyi idővel a második világháború után még mindig ilyen erős az antiszemitizmus nálunk? A legújabb felmérések szerint a lakosság egyharmadát jellemzi a zsidóelleneség. Hogyan történhet meg 2022-ben, hogy egy szélsőjobboldali pártot beszavaznak a honi parlamentbe? Úgy tűnik, a súlyosan amnéziás magyar társadalomnak nem lehet elégszer elmondani, hová vezet a partalan gyűlölet és a kirekesztés.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell: a háború legsötétebb éveiben sem hunyt ki a szolidaritás a magyar népben: akkor is akadtak, nem is kevesen, akik életük kockáztatásával mentették az üldözötteket. Az idei Élet Menete előttük is tisztelgett.

Vasárnap délután ötkor a Gogol utca Újpesti Rakpartnál lévő Embermentők szobrától indult el a menet. Ez az emlékmű az Élet Menete Alapítvány támogatásával épült a Pozsonyi úti református templom előtt, amelynek egykori lelkipásztora, Bereczky Albert több ezer zsidót mentett meg azzal, hogy elbújtatta őket a templomban.

A holokauszt túlélői és az embermentők közül sajnos már csak kevesen vannak köztünk, de néhányan eljöttek az Élet Menetére. Számukra külön elektromos kisbuszt biztosítottak a szervezők. A nyitott buszban egy idős házaspár is ült, a férj is az embermentők egyike volt.

-         Édesapámnak péksége volt. – emlékezett a férfi – Apám egyik legjobb barátját, egy Kardos nevű zsidóembert, elhurcolták a gettóban. Sikerült kihozatni onnan a férfit a feleségével és a két gyerekével együtt. Elvittük őket a pékségbe, és a pincében bújtattuk el a négytagú családot. Mindannyian túlélték a háborút.

Az Embermentők szobránál feltűntek ismert arcok is. Láttuk például az egykori népszerű sportriportert, Szántó Dávidot, akinek a felesége az Élet Menete Alapítványának egyik munkatársa, úgyhogy „hivatalból” is eljöttek a három gyerekükkel. Ott volt Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter is, aki, mint minden éveben, most is magánemberként vonult fel. A tömegben egy idős asszony is ácsorgott, összetörten. Könnyezve mondta el, idén halt meg a férje, kilencvenöt évesen. Holokauszttúlélő volt, és azt kérte utoljára a feleségétől, hogy továbbra is vegyen részt minden évben az Élet Menetén.

-         A férjemet Pécsről hurcolták el, őt sikerült kiszöktetni Jugoszláviába, ahol partizánkért harcolt a háborúban. De a családja, a szülei, nagyszülei itthon maradtak. Auschwitzba deportálták őket, és mindannyiukat meggyilkolták. A férjem családjából senki sem jött vissza. A háború után sok évvel ismerkedtünk meg, és visszamentünk együtt az egykori haláltáborba.  Bementünk oda is, ahol a krematóriumok voltak. A férjemet sosem láttam sírni, de ott zokogni kezdett.

Az Élet Menete Kardos Péter főrabbi kaddisa, és a sófár megfújása után indult el a Margit-szigetre a Hajós Alfréd uszodához. A célállomás is szimbolikus jelentőségű: Hajós Alfréd nem csak kitűnő labdarugó és úszó volt, az első magyar olimpiai győztes. Nemcsak építész, aki többek között a róla elnevezett Margit-szigeti Nemzeti Sportuszoda építette. De zsidó származása miatt neki is bujkálnia kellett a nyilas rémuralom alatt. Ő azonban még akkor is a többi zsidó sporttársát próbálta segíteni. Végül a budapesti gettóban szabadult fel ő is.

E hősök példái, ma, amikor tőlünk pár száz kilométerre újra háború dúl, mindennél fontosabbak.

Az Élet Menete nem csak a gyászról szólt, hanem az életörömről és a jövőről is. A Margit-szigeten felállított kis színpadon fellépett Király Viktor, Oláh Ibolya, az értelmi sérültek Baltazár Színháza is. De talán a legnagyobb sikert a Lauder Zsidó Közösségi Iskola kisdiákjainak ének-és-tánckara aratta. A több ezres tömeg vastapssal fogadta a gyerekek vidám produkcióját. Nekik kell majd átvenni és továbbadni az üzenetet: soha többé soá! Soha többé halálmenetek! Az emberiség Élet Meneteit nekik kell majd folytatni.

kohezios_alap