Soha többé soá!
Két év után újraindult az Élet Menete
Az Élet Mentét immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg Budapesten. Az esemény a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjához, április 16-hoz kötődik: 1944-ben ezen a napon kezdődtek meg idehaza a gettósítások. Idén a peszach és húsvéti ünnepek miatt, az Élet Menetét április 24-én vasárnap tartották meg. A mostani alkalom különleges hangulatú volt, nem csak az emlékezésről szólt, hanem a pandémia legyőzéséről, az újra találkozások öröméről is, hiszen az elmúlt két évben a járvány miatt elmaradtak a szokásos felvonulások.
Az idei Élet Menete nem haladt át Erzsébetvároson, de történelmileg szorosan kapcsolódik hozzá, hiszen 1944 végén a VII. kerületben épült meg Európa utolsó gettója. Noha már nyilvánvaló volt akkor, hogy a nácik szövetségeseként hazánk elveszítette a háborút, az oroszok már körbevették a fővárost, a nyilasok még mindig folytatták a tömeggyilkosságokat, a zsidókat a Dunába lőtték, de sokakat a gettó területén öltek meg. Amikor a budapesti gettót 1945 januárjában felszabadították, holttestek ezreit találták csak az Almássy téren.
Sokan kérdezik manapság: minek erről ennyit beszélni? Nem lenne jobb végre túltenni magunkat a múlton? Lehetne ez akár jogos kérdés is. De vajon ugyanezek az emberek arra is rákérdeznek: miként lehetséges, hogy ennyi idővel a második világháború után még mindig ilyen erős az antiszemitizmus nálunk? A legújabb felmérések szerint a lakosság egyharmadát jellemzi a zsidóelleneség. Hogyan történhet meg 2022-ben, hogy egy szélsőjobboldali pártot beszavaznak a honi parlamentbe? Úgy tűnik, a súlyosan amnéziás magyar társadalomnak nem lehet elégszer elmondani, hová vezet a partalan gyűlölet és a kirekesztés.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell: a háború legsötétebb éveiben sem hunyt ki a szolidaritás a magyar népben: akkor is akadtak, nem is kevesen, akik életük kockáztatásával mentették az üldözötteket. Az idei Élet Menete előttük is tisztelgett.
Vasárnap délután ötkor a Gogol utca Újpesti Rakpartnál lévő Embermentők szobrától indult el a menet. Ez az emlékmű az Élet Menete Alapítvány támogatásával épült a Pozsonyi úti református templom előtt, amelynek egykori lelkipásztora, Bereczky Albert több ezer zsidót mentett meg azzal, hogy elbújtatta őket a templomban.
A holokauszt túlélői és az embermentők közül sajnos már csak kevesen vannak köztünk, de néhányan eljöttek az Élet Menetére. Számukra külön elektromos kisbuszt biztosítottak a szervezők. A nyitott buszban egy idős házaspár is ült, a férj is az embermentők egyike volt.
- Édesapámnak péksége volt. – emlékezett a férfi – Apám egyik legjobb barátját, egy Kardos nevű zsidóembert, elhurcolták a gettóban. Sikerült kihozatni onnan a férfit a feleségével és a két gyerekével együtt. Elvittük őket a pékségbe, és a pincében bújtattuk el a négytagú családot. Mindannyian túlélték a háborút.
Az Embermentők szobránál feltűntek ismert arcok is. Láttuk például az egykori népszerű sportriportert, Szántó Dávidot, akinek a felesége az Élet Menete Alapítványának egyik munkatársa, úgyhogy „hivatalból” is eljöttek a három gyerekükkel. Ott volt Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter is, aki, mint minden éveben, most is magánemberként vonult fel. A tömegben egy idős asszony is ácsorgott, összetörten. Könnyezve mondta el, idén halt meg a férje, kilencvenöt évesen. Holokauszttúlélő volt, és azt kérte utoljára a feleségétől, hogy továbbra is vegyen részt minden évben az Élet Menetén.
- A férjemet Pécsről hurcolták el, őt sikerült kiszöktetni Jugoszláviába, ahol partizánkért harcolt a háborúban. De a családja, a szülei, nagyszülei itthon maradtak. Auschwitzba deportálták őket, és mindannyiukat meggyilkolták. A férjem családjából senki sem jött vissza. A háború után sok évvel ismerkedtünk meg, és visszamentünk együtt az egykori haláltáborba. Bementünk oda is, ahol a krematóriumok voltak. A férjemet sosem láttam sírni, de ott zokogni kezdett.
Az Élet Menete Kardos Péter főrabbi kaddisa, és a sófár megfújása után indult el a Margit-szigetre a Hajós Alfréd uszodához. A célállomás is szimbolikus jelentőségű: Hajós Alfréd nem csak kitűnő labdarugó és úszó volt, az első magyar olimpiai győztes. Nemcsak építész, aki többek között a róla elnevezett Margit-szigeti Nemzeti Sportuszoda építette. De zsidó származása miatt neki is bujkálnia kellett a nyilas rémuralom alatt. Ő azonban még akkor is a többi zsidó sporttársát próbálta segíteni. Végül a budapesti gettóban szabadult fel ő is.
E hősök példái, ma, amikor tőlünk pár száz kilométerre újra háború dúl, mindennél fontosabbak.
Az Élet Menete nem csak a gyászról szólt, hanem az életörömről és a jövőről is. A Margit-szigeten felállított kis színpadon fellépett Király Viktor, Oláh Ibolya, az értelmi sérültek Baltazár Színháza is. De talán a legnagyobb sikert a Lauder Zsidó Közösségi Iskola kisdiákjainak ének-és-tánckara aratta. A több ezres tömeg vastapssal fogadta a gyerekek vidám produkcióját. Nekik kell majd átvenni és továbbadni az üzenetet: soha többé soá! Soha többé halálmenetek! Az emberiség Élet Meneteit nekik kell majd folytatni.