• írta Török Zsuzsa Gyöngy
  • 2022. május. 05. csütörtök
  • 0

Keresztes Anna 20 éve játszik a Baltazár Színházban

„A tenyeremen tartom a szívemet, hogy áradjon a szeretetem!”
title image

„A tenyeremen tartom a szívemet, hogy áradjon a szeretetem!”

Keresztes Anna 20 éve játszik a Baltazár Színházban


Erzsébetváros önkormányzata is támogatta azt a jótékonysági koncertet, amit neves művészek adtak nemrég a Baltazár Színház javára, a Budapest Music Centerben. Az esemény fináléjában színpadra lépett az értelmi sérült színészek társulata is, köztük Keresztes Annával, aki éppen 20 éve lépett be ebbe a különleges közösségbe.

Névjegy: Keresztes Anna 1985-ben született Kolozsváron, 16 éves kora óta tagja a Baltazár Színháznak. Édesapja a Miskolci Nemzeti Színház aktív művésze, s édesanyja szintén színházi dolgozó volt. A Baltazár-közösségben megtanult csapatban dolgozni, erőfeszítést tenni célokért, és rengeteget fejlődött a kommunikációja is.

Madárcsicsergős menedék a Baltazár-ház, ahol őszinte mosollyal, kitárt karokkal fogadják az érkezőt. Éppen véget ér a főpróba a színpadon, mindenki levonul, teszi a dolgát. Pakolnak, öltöznek az emberek. Leülök. Fiatalember érkezik, s pillanatok alatt rakásba teszi az összes széket, láthatólag zavarja, hogy az egyiken ülnek. „Keresztes Annát várom.” A férfi megkönnyebbülten bólint, s magamra hagy egy székkel.

Anna örül az interjúnak, szeret mesélni az életéről. Könnyen megnyílik, s csak egyszer akad el a beszélgetés, mikor édesanyjáról kérdezem. „Hirtelen meghalt. Nehezen tudtam megemészteni. Nagyon össze voltunk nőve” – emlékezik elcsukló hangon tavaly májusra, mikor félig árva maradt. Azóta apukájával és Picur nevű vörös-fehér cicájával él Budapesten, s néha Miskolcon. „Anyám mindenre megtanított: főzés, öltözés, pontos idő, hogy ne késsek el. Ellátom magam akkor is, ha édesapám nincs itthon. Vásárolok, ablakot pucolok, takarítok, és nézem az Exatlont” – mondja vidáman Anna, akit Verebes István ajánlott Elek Dórának, a színház művészeti vezetőjének, alapítójának. „Meglátta, hogy táncolok, és elhívott ide dolgozni. Fiatal voltam.”

Első szerepét a Múló Rúzs előadásban kapta, ő volt a Mimóza lélek. De mindig az a legkedvesebb szerep számára, amit éppen játszik. Bármilyen karakter bőrébe szívesen bújik, s fontos számára, hogy a lelkét is beletegye a figurába. „Ha beszélnek a kulisszák mögött, nem tudok figyelni. A koncentráció elengedhetetlen. Ehhez pedig csapat és csapatmunka kell” – fogalmaz, s hozzáteszi, hogy nagyon sokat gyakorol, például pergeti az „r” betűt, mert azzal van a legtöbb gondja.

Mindegyik darab kedves a szívének, mégis az a legnagyobb élmény, ha édesapjával szerepelhet. A Baltazár Színházban ez is megtörténhetett: Keresztes Sándor színművész A világot tartó oszlopok című előadásban leánya, Anna partnere volt.

Apukáját egyébként mindig megnézi Miskolcon, figyel a próbákon is, ahol sok barátra lelt, s barátaival megalapította a Menő Bandát. „Én adtam ezt a nevet, bőrszerkót veszünk fel, szerintem ez menő!” – nevet huncutul.

A Baltazár Színházban valódi szeretetközösségre talált. Kiemeli Fehér Danit, mert „gyönyörűen fest az előadás alatt”, Medetz Attilát, mert „csupaszon adja a lelkét a nézőknek”, és Nagy Rékát, aki az „egész társulatnak gyönyörű frizurát és sminket készít, teljesen egyedül”.

A tánc hozta Annát a színház világába, s a tánc szinte a legfontosabb kifejezési mód számára. Beszélgetésünk közben felpattan, s egy rövid mozdulatsort mutat, mindenféle gátlás nélkül, csak nekem, de akkora tűzzel, energiával, hogy beleborzongok. Tehetséges színész, nincs is kérdés. S a színház mellett csendéleteket fest, kollégáknak ad masszázst, szerelmes verseket ír. Nehezen beszél első szerelméről, mert végül csalódott benne. Kollégája volt. Azóta a társulatba nem hozza be a magánéletét, visszahúzódott. Mint az érzékeny virág, a mimóza.

Keresi az igazit, álmodozik a hercegről, fehér lovon. „Várom a fiút, aki boldoggá tesz engem. Aki lehozza azt a különleges csillagot, ami nekem kell. Naplementére, romantikára, tengerpartra vágyom a szerelmemmel.”

S míg hercege megérkezik, utazik, mert imád utazni. Készül egy saját kiállítására a festményeiből, sokat relaxál, színdarabokat, szövegkönyvet olvas, és végszavazik apukájának. „Az is a jövőm része, hogy megtegyek mindent édesapámért, hogy egészséges maradjon, és sokáig legyünk együtt. A szerelem megtalálása mellett nekem ő a legfontosabb. Szeretet, szerelem, színház: ez az életem.

A tenyeremen tartom a szívemet, hogy áradjon a szeretetem!”  

kohezios_alap