Kerekasztal beszélgetés a Klauzál téri emlékműről
Erzsébetváros régi adóssága, hogy méltó emléket állítson a pesti gettó áldozatainak. A huszadik századi magyar történelem legszörnyűbb tragédiája kötődik a Klauzál térhez: 1945 januárjában, a gettó felszabadítása után, csak itt, ezen a téren háromezer temetetlen halottat találtak.
A VII. kerületi önkormányzat a Klauzál tér felújításával párhuzamosan, még tavaly nyílt pályázatot hirdetett meg a gettó emlékművének létrehozására. A beérkező pályaművekből szakmai zsűri választotta ki a legjobbat: Szabó Leventének, a Hetedik Műterem vezető tervezőjének koncepcióját. A kiírásban az is szerepelt, hogy nem hagyományos szobrokat várnak, hanem olyan alkotásokat, amelyek újszerű módon, új kérdéseket vetnek fel, és megszólítják a mai fiatalokat is.
Csütörtökön Szűcs Balázs alpolgármester vezetésével kerekasztal beszélgetést szerveztek a Klauzál téri emlékművel kapcsolatban. Az eseményt élőben online közvetítették az Erzsébetváros Facebook oldalán. A kerekasztal vendégei voltak Szabó Leventén kívül, Kardos Péter főrabbi, és Dombi Gábor szociológus, zsidó kultúrtörténész.
Elsőként a tervező mutatta be prezentációját a készülő köztéri műről. Elmondta, hogy miután elkezdtek foglalkozni a projekttel, szembesültek azzal, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztak. „Ilyen traumatikus eseményt, sok ezer halott emlékét megjeleníteni egy objektumban, pátosz nélkül, lejárt szavatosságú klisék nélkül, érvényesen, emberpróbáló feladat.” – hangsúlyozta Szabó Levente.
Harsány, hivalkodó köztéri látványosságok helyett, elgondolkodtató, szimbolikus megoldásokat kerestek. A Klauzál tér közepén kör alakú bronz lemezt helyeznek majd el. A kör területe négy m2 lesz, azért ennyi, mert a gettóban, a zsúfoltság miatt, négy m2 jutott egy fogolyra.
A bronz lemezben háromezer szög nyoma lesz látható, emlékeztetve a temetetlen holtak számára. A hiányzó, számozott emlékszögeket pedig azokon az útszakaszokon helyezik el, ahol az egykori gettó palánkjai húzódtak.
Az emlékmű kapcsán a holokauszt emlékezetéről is beszéltek a meghívottak. Kardos Péter főrabbi gyerekként maga is átélte a borzalmakat. Ma komoly probléma szerinte, hogy a középiskolákban szinte semmit nem tanítanak a vészkorszakról. A diákok alapvető ismeretekkel sem rendelkeznek. „Mikor elmegy majd az utolsó túlélő, és majd a másodgeneráció is, amelynek tagjai már nyugdíjasok, utána a holokauszt története bevonul a történelemkönyvekbe. Elveszti a személyes jellegét. És, ha mi elmegyünk, el kell engedni ezt a témát. Úgysem lehet átadni a fiataloknak. Nem lehet elvárni tőlük, hogy empatikusak legyenek, beleérezzenek, abba, amit mi éreztünk a holokauszt idején.” – mondta Kardos Péter. A rabbi arra is figyelmeztetett, hogy a népirtás annak idején azért is következhetett be, mert előtte már évekkel elkezdődött a zsidóság megbélyegzése, diszkriminálása, jogfosztása. Örök történelmi tanulság ez arról, hová vezethet a folyamatos gyűlöletkeltés. A mai magyar társadalomban ez különösen aktuális.
Dombi Gábor kultúrtörténész bár sokat kutatta pesti gettó történetét, úgy véli, még mindig keveset tudunk róla. Szerinte a holokauszt alapvetően megváltoztatott mindent, amit valaha az emberiességről, és a humánumról gondoltunk, vagy akár arról, hogy mit tehet meg egy civilizált nemzet másokkal.
Szavainak fájdalmas jelentőséget ad, hogy több évtizedes béke után újra háború van Európában, Ukrajnában.
