Judafest: zsidó örömünnep Erzsébetvárosban
–Hölgyeim és Uraim, hadd áruljak el egy titkot. Ezt a gyönyörű időt én intéztem el önöknek. Amióta én itt vagyok, a nap is süt.” – ezzel a tréfás felütéssel kezdte megnyitó beszédét Niedermüller Péter, VII. kerületei polgármester a 15. Judafesten. A Madách téri Nagyszínpad előtt nevetés futott végig a tömegen.
– Félre téve a viccet – folytatta a polgármester – azt gondolom, természetes, hogy épp Erzsébetváros a helyszíne ennek a zsidó fesztiválnak, hisz ebben a kerületben amúgy is otthon van a zsidó vallás és kultúra.
Az idei Judafestnek a „Titkok és a tabuk” volt a témája, és immár másodjára rendezték meg közösen a Civil Korzóval. Az eseményeket az önkormányzat is támogatta, s a szervezésért köszönetet kapott Szücs Balázs alpolgármester is. A kerülethez kötődő civil szervezetek és a különböző zsidó közösségek egymás mellett állíthatták fel a sátraikat a téren, ezzel is kifejezve, hogy zsidók és nem zsidók, hívők és nem hívők ugyanannak a közösségnek a tagjai.
A párbeszédet hangsúlyozta Niedermüller Péter is. Erzsébetváros a holokauszt idején szörnyű tragédiák helyszíne volt. Ezért mindennél fontosabb, hogy a kerület ma a befogadásról, a nyitottságról és a toleranciáról legyen ismert.
– Itt ma egy erős élő, virágzó zsidó kultúra létezik, gondoljanak a zsinagógákra, a gyönyörűen újjáépített Rumbach-zsinagógára. Mi azt szeretnénk, hogy ez egy olyan kerület legyen, ahol mindenki otthon érezheti magát származásától, bőrszínétől, vallásától függetlenül.
– A Judafest egy igazi találkozási pont. – hangsúlyozta a megnyitón Kenesei Marcell, a JCC Budapest - Bálint Ház igazgatója is. Szerinte Magyarországon zsidónak lenni ma már nem olyan, mint régen.
– Azokban az években, amikor a szüleim felnőttek, még titok és tabu volt zsidónak lenni. Az édesanyám is csak suttogva merte kimondani, hogy ő zsidó. De ma már nyíltan beszélhetünk a sokszínű, sokféle zsidó identitásról. Ennek az örömünnepe a Judafest.
A sokszínűség a programok kínálatában is megjelent. Képviseltette magát a Judafesten többek közt a Mazsihisz, a Budapesti Zsidó Hitközség, (BZSH) a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is. Meg lehetett ismerkedni olyan kicsi reform zsidó egyházzal is, mint a Bét Orim, – amelynek a neve –a néhai rabbi, Raj Tamás megfogalmazásában a „Fények házát” jelenti Kint volt a téren a BZSH által működtetett Benjámin Óvoda és Bölcsőde. Sok vallástalan zsidó szülő íratja be ide a gyerekét, mert azt szeretné, hogy a kicsi megismerje a zsidó ünnepeket szokásokat. Akik ebből az oviból kikerülnek, később is vágynak zsidó közösségekbe, s öröm volt látni, hányféle ifjúsági zsidó szervezet várja a fiatalokat.
Közben megkezdődtek a programok a Nagyszínpadon is, amelynek házigazdája Steiner Kristóf volt. Az első beszélgetés résztvevői, arra keresték a választ: mit is jelent ma Magyarországon zsidónak lenni? A Döntések és választások című nyilvános eszmecserét Borbás Gergő moderálta, és a feltámadó szél dacára is megosztották a véleményüket:
Ausztrics Andrea, kreatív producer, a Marom Zsidó
Kultúra 2028 projekt vezetője,
Polnauer Flóra, énekesnő, kántor, Szilánk Zsuzsa, a Maimonidész Gimnázium
operatív igazgatója valamint Radnóti Zoltán rabbi.
A szellemi izgalmakat csak fokozta a következő – Zsidó női szerepek régen és most című –színpadi beszélgetés. Ledniczky Lívia történész, az Izraeli Kulturális Intézet programigazgatója moderált, és beszélgettek: Hidas Judit író, szerkesztő, Fritz Zsuzsa, a Forrás Zsidó Tudásközpont vezetője valamint Frőlich Erika zsidó művelődésszervező. S hogy mi mindenről esett szó? Össze lehet egyeztetni a karriert a hagyományos női zsidó szerepekkel? Mit szólnak a munkahelyen, ha a női alkalmazott pénteken korábban távozik a beköszönő shabbat miatt? A gyereknevelés és a főzés a férfi vagy a nő dolga egy hívő családban? A vallási rituálékkal járó „hókuszpókuszt” az asszony is elvégezheti otthon? Megtudhattuk azt is: a zsidó családokban alapvető, hogy a lányokat is taníttatják. Ez az oka annak, hogy a zsidó nők között gyakori a feminista.
Az időjárás sajnos nem volt végig kegyes a Judafesttel. Akadtak azért, akik a feltámadó csípős szélben is kitartottak, kezükben egy pohár forró teát szorongatva. A legnagyobb hősök a gyerekek voltak: őket cseppet sem zavart a hideg, tapsolva várták a Madách téren kedvenc énekes bácsijukat, Gryllus Vilmost. Dalait kívülről fújták a szülők is, akik szintén ezeken a nótákon nőttek fel.
Két és fél óra fagyoskodás után az újságíró is elküldené magát „melegebb éghajlatra” De, aki tovább bírt küzdeni a zord elemekkel, az Mautner Zsófia és Steiner Kristóf kóser ételeiből feltankolhatott annyi energiát, hogy az esti Besh O DroM koncertet végigtáncolja.
