Erzsébetvárosban a szépkorúak is élhetnek fiatalosan

Szüreti bál a K11-ben

Szüreti bált rendeztek csütörtökön a K11 Művészeti és Kulturális Központban. Azt hihetnénk, a VII. kerületben nem sok idős embert érint a szüret, de ez tévedés. Sokan vannak, akik vidékről költöztek ide, és szép emlékeket őríznek a régi szüreti mulatságokról.

A K11-ben tartott rendezvény azonban nem csupán nosztalgiabuli volt. A kerület mindegyik idősek nappali klubjából jöttek a szépkorúak táncolni, vigadni.  Öröm volt látni, mennyi a vitalitás és az életkedv még ebben a generációban. Példát mutatnak arra, hogy a derű nem életkorfüggő.

Ugyanakkor az erzsébetvárosi idősek között nagyon sok az egyedülálló, magányos. A kerületi vezetés számára ezért is fontos, hogy senki ne maradjon magára. A K11 ezentúl még szorosabban fog együttműködni a helyi nyugdíjas klubokkal. Orsós Sándor, a kerületi nappali ellátás vezetője elmondta:

– Lehetőséget kaptunk a K11-től, hogy a nagyobb rendezvényeinket, a szezonális bálokat a Király utca 11-ben tarthassuk meg. Itt sokan elférünk, a klubok közös programokat szervezzenek ide. Ez még több találkozásnak, még színesebb közösségi életnek ad esélyt. Nagyon hálásak vagyunk ezért a K11-nek.

A bálban a talpalávaló muzsikát Kovács Misi szolgáltatta, a tánczenétől a lakodalmas rockig minden műfajban. Persze a jófalatok sem hiányoztak. A szervezők már előzőleg meghirdették a hagyományos süteménysütő versenyt, amelyre hét „pályamű” érkezett. A klubok munkatársaiból és tagjaiból álló zsűri szó szerint édes terhet vett magára mikor végigkóstolta a finomabbnál finomabb tortákat, mézeskalácsokat. A legtöbb szavazatot egy diós kocka kapta. Alkotója, Dobos Tamásné, Panni néni egy masszírozó gépet nyert.

– Ha majd jöttök a Király utcai klubba mindenkit ingyen megmasszírozok vele – emelte a magasba nyereményét a sütemények bajnoka.

A szüreti bálban rejtett tehetségeket is fel lehetett fedezni. A mikrofon elé lépett Fekete Józsefné, Marika néni és Balázs Fecó Érints meg! című dalát adta elő profikat megszégyenítő átéléssel. A vastaps után kérdeztük az előadót, és nem akartuk hinni a fülünknek.

– Kilencven éves vagyok, és nagyon elfoglalt. Két-három éve kezdtem el komolyabban énekelni, és azóta rengeteg fellépésre hívnak.

Marika sosem tanult énekelni, 87 éves korában derült ki a tehetsége. Sőt, még a táncparketten sem vall szégyent.

Zoltán bácsi viszont magába üldögélt, s mikor megkérdeztem, nem akar-e felkérni valakit táncolni, csak legyintett. ”Én már egy nyomorék vagyok.” De aztán kiderült, hogy minden nap hajnal hatkor bringára ül a bácsi, és kikerekezik a Ligetbe. Tagja egy kerékpáros klubnak, és szeret kirándulni. Neki sem volt könnyű élete: a lakatos munkája mellett taxizott éveken át. Muszáj volt, Zoltán egyedül nevelte fel a lányát. Aki már Németországban él, ott születtek a gyerekei. Édesapja azért tanult meg idős fejjel internetezni a Király utcai klubban, hogy tarthassa a lányával és az unokákkal a kapcsolatot.

Eljött a bálba Éva néni is. Ő néhány éve kezdett verseket írni, és felolvassa írásit a nappali klubban. Az irodalmi foglalkozásokat, olvasóköröket szereti legjobban. Ő is sok mindenen átment, súlyos betegségeken is, a lánya és unokái Franciaországban élnek. Magányát versekkel oldja, meg azzal is, hogy sokat jár a klubokba. Ott mindig van kivel beszélgetni.

A nyaralások után az ősz azt ígéri: újra többet lehet találkozni a barátokkal, a klubokban rengeteg program közül lehet válogatni. Erzsébetvárosban a szépkorúak is élhetnek fiatalosan.