„Gyorsfénykép” az ukrajnai menekültek számára rendezett erzsébetvárosi adománygyűjtés első órájában, a Garay téri piacon, szombat reggel.

A polgármester az átvevőpult mögött.

A kabinetfőnök-asszony plakátot ragaszt.

Egy idős bácsi egyszem kis konzervet hoz, ennyiről tud lemondani.

Fiatal magyar házaspár egy amerikai cégtől (nem, nem küldték őket, fotót sem engednek magukról), most technikai eszközöket hoznak, de jönnének majd segíteni is, ügyeletbe, adományokat átvenni.

Mutatós szőke hölgy közelít a hentes és a cipész közötti önkormányzati átvevő hely felé. Nálunk köt ki… Valamikor a polgármester munkatársa volt Brüsszelben, de végül a politika helyett a designe-mesterséget választotta, most saját készítésű holmijaiból hozott öt hatalmas műanyagzsákkal, kétszer fordulva hozza be.

Töpörödött, csoszogó bácsi, röstellkedő léptekkel érkezik. Inkább rászoruló, mintsem adományozó. De néhány kedves szó után megérti, hogy itt most nem neki, nekik gyűjtünk. „Legyen csak a menekülteké!” – mondja a már megtelő asztalunkra nézve.

Kismama érkezik, sok friss bébiétellel.

Exfőszerkesztőnk összeadós-szorzós kártyacsomagokat vett egy közeli üzletben. „Szegény kisgyerekek a befogadó helyeken mivel játsszanak?! Nem a játékaik voltak a legfontosabbak, amit bepakoltak a szülők, amikor menekülniük kellett”. A hangja kicsit lágyabban cseng, ahogy magyarázza, mint amit munka közben megszoktunk.

A tudatos tanárnő a „reggeli csúcs”: élelmiszertől technikai eszközökig mindenre gondol. Szalvéta épp úgy előkerül a szatyraiból, mint toll és füzet és élelmiszer. De az eszközök mellé fűzött mondataival mégis meglepetést okoz: „A menekült gyerekek lelkére próbáljanak vigyázni, az a legfontosabb!”.

Fiatal lány. Lefelé néz, nem beszél, fotót sem enged. Gyorsan lead, hamar elsiet, szinte a köszönő szavak elől is elmenekül

Idősödő néni, szemmel látomást csak odatévedt, kis „nyugger-trolijával” jött vásárolni. Hamar körbeszagol, felmér, tájékozódik, kérdez, plakátot olvas, infókat gyűjt. Aztán frappáns mondattöredékekkel összegez, mintegy magának mantrázva: „Menekültek… Ukrajnából… Önkormányzat… Itt lakók… Adományok, kaják és tisztálkodó cuccok… Önkétes átvevők…”. Aztán a zárómondat maga a drámai csúcspont, a katarzis és a mondanivaló egyben: „Jól körülnézek otthon, biztos találok valamit, ami itt jól jönne. Holnap jövök!” A mozgólépcső előtt még visszafordul: „Lehet, hogy szólok a szomszédasszonyomnak is”. 

Az adományátvevő hely nyitvatartásáról ITT, az átvevő önkéntesek toborzásáról ITT olvashat.