• írta Sári Judit
  • 2022. szeptember. 19. hétfő
  • 0

Civil korzó – Minden, ami kultúra, ami civil, ami zene: minden, ami Erzsébetváros!

A cudar, hideg, szeles, végképp nem kellemes kora őszt idéző időjárás szeptember 18-án nem kedvezett a korzózásnak.
title image

Civil korzó – Minden, ami kultúra, ami civil, ami zene: minden, ami Erzsébetváros!

A cudar, hideg, szeles, végképp nem kellemes kora őszt idéző időjárás szeptember 18-án nem kedvezett a korzózásnak. Mégis, a vasárnap délelőtt folyamán gyakorlatilag nem volt olyan civil sátor a Madách tér kulturkavalkádja mögötti területen, ahol ne álltak volna egymás válla fölött kukucskálva az érdeklődők: mi történik ott? A folyamatosan érkező emberek közül volt, aki leült a nagyszínpadhoz, volt, aki továbbsétált, civilek sátrainál nézelődött, majd visszatért, eszegetett és újra nézelődött, több száz ember mozgott folyamatosan a két rendezvényterületen.

A nagyszínpadon reggel 10 után a Molnár Antal Zeneiskola előadása nyitotta a napot. Őket a Közép-Európa Táncszínház fellépése követte, akiknek a mozdulatsorait inkább csak csodálni lehetett, de nehéz lett volna leutánozni, ellentétben a Bihari Táncegyüttes utánpótlás tagjaival, akik olyan pörgős, toppantós néptáncokat adtak elő, hogy aki ült, aki állt, annak járt a lába az ütemre. A Metrum Ensemble, a Szent Efrém férfikar, majd a Budapesti Rendőr-Főkapitányság énekkara ismét lenyűgözte a nézőket, mindannyiukat jól ismerjük, de aki most lemaradt, az több alkalommal, több helyszínen akár év közben is meghallgathatja őket. Mire Tóth Vera a színpadra lépett a közönség nagy része már túl volt a finom zsidó sütemények, kalácsok vagy akár a maceszgombóc leves kóstolásán, így jóllakottan, és a kisütő nap sugarainak melegében hallgatták, dúdolták, tapsolták Tóth Vera dalait.

-          Egy kerület kulturális életéről az is árulkodik, hogy mennyire nyitott a civil szervezetek munkája felé, mennyire tudja összefogni és támogatni azt a rendkívül széles kínálatot, amit a civiljei, az intézményei fontos társadalmi, és sokszor nagyon fontos hiánypótló feladatként végeznek – mondta Szücs Balázs a megnyitó után. – A mi civiljeink a maguk sokszínűségében több tucatnyi területet fednek le, a kulturális, vallási, szociális, családvédelmi területeket ugyanúgy, mint a szabadidős tevékenységeket vagy az állatvédelmet. Most itt mindannyian együtt vagyunk, utcahosszon keresztül állnak a sátraik, és én nagyon bízom abban, hogy a mai nap nem csak a bemutatkozásra, hanem sok vendégünk számára a kapcsolatfelvételre is lehetőséget nyújtott. Civil Korzó jövőre is lesz, azonban addig is jó lenne, ha közkincs maradna civiljeink elérhetősége, hiszen kerületünk életének ők a civil mozgatórugói.

Hogy mennyire igaz a sokszínűség, azt jelzi, hogy a Madách tér árkádjai után gyakorlatilag a teljes területet elfoglalták a pici sátrak, mindegyiken egy-egy szervezet nevével jelezve a tartalmat. Lehetetlen mindent felsorolni, de azok számára, akik idén kihagyták ezt a kulturális és civil kavalkádot ízelítőként néhány érdekesség.

Az utca legelején, bár nézőpont kérdése, hogy a nagyszínpadtól számítva az utolsó sátor-e az első, egy gyönyörű nagytestű kutya fogadta az érdeklődőket, minden pillanatban alkalmazkodva gazdájához, ő volt Hablaty, a vakvezető kutya. A simogatás megengedett volt, de aki el tudott szakadni a hűséges barna tekintettől, az kipróbálhatta a Braille írógépet, a vakok számára tervezett, érintéssel párosítható memóriajátékot, és nagyon sok mindent megtudhatott a vakvezető kutyákról. És ha már kutyák, akkor a ZöldEb sátránál folytathatták a simogatást mindazok, akik az ebmentés, az örökbefogadás, a kutyatartás rejtelmeiben akartak elmélyedni. A sátrak közötti területen festőállványokat kerülgettek a járókelők, előttünk született a tájkép, a sötétbe burkolózó női alak – biztosan volt hivatalos neve is a képnek, de mi a látványra hagyatkoztunk. Később lovak teremtek a vásznon, és késő délutánig még bármilyen csoda születhetett a szemünk előtt a Jancsó Art Galery művészeinek ecsetjei alól. A művészetek kedvelői megállhattak beszélgetni a kitelepülő RS9 színház sátránál, ahol a Gólem Központ is helyet kapott, belekukkanthattak az ötvösművészeti csodák készítésének rejtelmeibe, és a kerületi nyugdíjasklubok tagjainak különféle alkotásai gyorsan fogyó vásárfiaként is helytálltak. A nyugdíjas klubokat működtető Bischitz Johanna Humánszolgáltató egyébként több sátorral, több csoporttal is jelen volt a civilek találkozóján, megtornáztatták a sportosabb kedvű nézősereget, majd kvízjátékkal agytornára is invitáltak sokakat – a nyertesek ingyenes hennafestést kaptak ajándékba, a nem nyertesek pedig pár önfeledten kacagós, oldalbabökdösős percet, mert a kvíz nem volt könnyű. Kitelepült a Varázsdoboz, de nem csak a játszóházzal, így ha hatszor ment el előttük az ember, akkor hatszor invitálták egy kis csevegésre adósságkezelés, és egyéb segítő szolgáltatások témakörében. Bizony, erre is szükség van, ez nem vitatható. Ahogy a Menhely Alapítvány hajlék nélkül élőket segítő munkája is nagyon fontos. Náluk a sok prospektus mellett lehetőség nyílt beszélgetésre is, sőt kiderült, hogy miről szól az élő könyvtár program, melyen belül a Fedél nélkül újság munkatársaival, szerzőivel beszélgethetünk, a hajléktalanságról, a kiútkeresésről, a lehetőségeikről és a munkájukról. A sátrak negyedénél sem járunk még, lehetett ismerkedni az eszperantó nyelvvel, több zsidó egyesület és szervezet lelkes és vidám tagjai ropták a kedvcsináló táncaikat, és meglehetősen nagy nézősereget vonzott a váratlanul felbukkanó Gerendás Péter, aki előadóként jelent meg a civilek sátrai közt. A Magyar Pedagógiai Társaság sátránál felnőttet, gyereket egyaránt megállító minirobotok bemutatóját láthattuk, ezek az apró gépek még az előttük álló mozdulatait is lekövették. Nem volt véletlen a sátor felirata, Robotika Szakosztály. Akit pedig a sport jobban érdekelt, érdekelt több helyen is bekapcsolódhatott a beszélgetésekbe az életmóddal, sporttal, turisztikával kapcsolatban.

Aki pedig innen továbbsétált a Gozsdu udvar felé, újabb színpaddal találkozott szembe, amikor mi megérkeztünk a furcsa mód soknyelvű, de a magyar nyelvű előadást lelkesen követő nézőközönséget éppen a Piroska és farkas bábelőadás kötötte le. Megismerkedhettünk az erzsébetvárosi irodalmi ösztöndíjasokkal, akiknek a műveiből az Apertura társulat színészei olvastak fel, a programban helyet kapott a Bálint Ház bemutatkozása, délutánra pedig még egy kis kutyazsonglőrködés is belefért – bár az utóbbit sajnos mi már nem láttuk.  A Gozsdu árkádjai alatt kirakodóvásár, régiségek, tárgyak, jelvények, modern ékszerek és divatos pólók, egyszerre, egy helyen, külön asztalkákon.

Megfért itt minden egymással, ahogy a Civil Korzó és a Judafest is egy napon, egy kerületben, egy időben, egy térben. Minden nem férhetett bele összefoglalónkba, de az biztos, hogy aki idén kihagyta, az tervezzen előre: jövő szeptemberben újra, együtt, ugyanitt, a 6. Civil Korzón. 

kohezios_alap