Budapest, Te!
Ajándék, nem csak időseknek

Te édes, te néha fájó és keserű. Ez a mi városunk, Budapest és persze Erzsébetváros. Kicsit szmogos, egy kicsit piszkos. De nincs még egy ilyen szép hely.

Zenés városnézésre hívta (ezúttal másodszor) a Belvárosi Színházba (egykor Filmmúzeum) Erzsébetváros Önkormányzata a kerület polgárait. A vendéglátó képviseltében Niedermüller Péter polgármester, Nagy Nóra kabinetvezető és Szücs Balázs alpolgármester a bejáratnál üdvözte a közönséget. „Az előadás az önkormányzat ajándéka a kerület számára”, mondta köszöntőjében a polgármester. Az ajándék mindig arról is szól, hogy tisztelettel és szeretettel gondolunk azokra, akik most ajándékot kapnak. Azokra, akik sokat tettek és fognak tenni Erzsébetvárosért. Akik a kerület történetéhez, múltjához és jövőjéhez tartoznak. A város persze mindig változik. Más volt harminc vagy ötven éve, és nyilván más lesz holnap. Lehet, hogy sokan úgy gondolják, mondta a polgármester, a város annyira megváltozott, hogy nem is az övék. De az örök változással együtt ez mégis Budapest, a mi városunk, a haza, a hely, ahol otthon vagyunk. A város, melynek ma is ezer arca van, mert az igazi, élő városban nemcsak a múlt, a változás is lehet szép.

A változás persze nosztalgiát kelt. Megtudhattuk, bár lehet, hogy néha elfelejtjük, hogy „este fess a pesti nő”, hogy a „sétahajó lágyan ring a Dunán”, a „vén budai nyárfák” pedig békésen suttognak, Pest pedig „megér egy estet”. Az elmúlt század sanzon és kuplétermése (ki gondolná, hogy ennyi pesti dal van), több mint relikvia. Dokumentál egy várost, egy élő, lélegző múltat, amely itt él velünk.