AKIRE MÉG MINDIG HAT A GUMIBOGYÓ SZÖRP

Szimpatikusabb, emberségesebb, kedvesebb interjúalanyt elképzelni is nehéz, mint a héten Bárczy István-díjjal kitüntetett Kun Juliannát. Még ha azzal „ünnepront” is az ember, hogy mi volt a sok siker mellett a legnagyobb csalódása, vagy azt kérdezem, hogy mit tesz, ha felbosszantják valamilyen hivatalos ügyben… Akkor is átfordítja pozitívba, jóba, hogy hogyan vígasztalódott meg a gyerekek között, hogyan derítették fel a kicsik.

VALOMÁS-TÖREDÉKEK A HÉTEN BÁRCZY ISTVÁN-DÍJJAL KITÜNTETETT KUN JULIANNA ÓVONŐI PÁLYÁJÁRÓL:

Ha sikerült megnevettetni a gyerekeket, az a legnagyobb siker.

Mindig csak arra törekedtem, hogy jó óvónéni legyek.

Tavaly volt 40 éves, hogy elkezdtem a pályát és 35 éve vagyok ebben az óviban. „A Brunszvikban”, a Rózsák terén. Ami számomra maga a csoda!

Azért lettem óvónő, hogy ne egy irodában üljek.

Meg se fordult a fejemben, hogy óvodavezető legyek. Aztán a testület, a kollégáim felkérésére elvállaltam.

Az életemet az óvodának szenteltem, nekem nincs gyerekem.

De olyan egykori ovisom van, aki ma már maga is szülő és idehozza a gyerekét, pedig már kiköltözött az agglomerációba. De óviba akkoris Erzsébetvárosba járatja a szemefényét.

A gyerekek megfiatalítanak. Közöttük jó értelemben elengedetté válok.

Amit kitűztem magam elé célt, majdnem mindent elértem.

Egy időben be akartam iratkozni elvégezni még a pszichológia szakot is. De aztán inkább csak könyvekből képeztem tovább magam, mert a miénknél nincs jobb gyakorlótelep.

A sok tapasztalat hivatássá, küldetéssé emeli az ember munkáját.

Vagyok én mókamester, szervező, mozgatórúgó, mikor mi kell.

Nemcsak a gyerekek szeretik, hanem én is, hogy a nyári táborunkban nincs alvásidő, csak játék.

Drukk volt bennem, igen, sokszor: de csak azért, hogy megmaradjon az óvink.

Szerencsére minden politikai párt kiállt mellettünk.

Talán az is jellemző, hogy nálunk a könyvelőnő is kapott kitüntetést jó óvodai munkájáért. Az is nagyon fontos, amit ő csinál!

Még 1991-ben újraalapítottuk az 1800-as évekből származó Óvodavédő Egyletet is.

Mindig van valami, ami kipattan a fejünkből…

Nagy mesemondó kolléganőm egyszer megkérdezte, hogy „nálad még mindig tart a gumibogyó szörp hatása?”