• írta Adminisztrátor
  • 2021. október. 03. vasárnap
  • 0

Az Isten próbára tesz, játszik velem: Iványi Gábor a szociális bérlakásokról és Erzsébetvárosról

A lelkész október 3-án, a mai napon ünnepli a hetvenedik születésnapját, és éppen negyven éve alapította az Evangéliumi Testvérközösséget
title image

Az Isten próbára tesz, játszik velem

Iványi Gábor a szociális bérlakásokról és Erzsébetvárosról

 

A lelkész október 3-án, a mai napon ünnepli a hetvenedik születésnapját, és éppen negyven éve alapította az Evangéliumi Testvérközösséget (MET) Bár a Fidesz-kormány megfosztotta őket az egyházi jogaiktól, és az állam több milliárd forinttal tartozik nekik, Iványi Gábor úgy gondolja, ebben a helyzetben is folytatniuk kell a munkájukat, és minél többet adni a szegényeknek. Ezért a szintén általa alapított Oltalom Karitatív Egyesület megállapodott az Erzsébetvárosi Önkormányzattal, hogy öt szociális bérlakást fognak működtetni a kerületben.

 

-        Új szociális bérlakás programot indítanak Erzsébetvárosban. Milyen céllal?

-        A hajléktalanellátásban a prevenció a legfontosabb. Ha valaki bajba jut, minél előbb kap segítséget, annál nagyobb esélye lesz arra, hogy ne kerüljön hajléktalanszállóra, és integrálódjon a társadalomba. Ezt szolgálják az úgynevezett kiléptető lakások is, ahol a támogatásra szorulók addig maradhatnak, amíg rendeződik az életük, azaz munkát találnak és megoldást a lakhatásukra. Ráadásul az ilyen lakások fenntartása jóval olcsóbb, mint hajléktalanszállót üzemeltetni, az utóbbi, becslések szerint négyszer költségesebb.

-        Nyugat-Európában ezt már rég felismerték, ezért is építenek annyi szociális bérlakást.

-        Sajnos nálunk a rendszerváltás óta sem történt semmi ezen a téren. Ugyanakkor több ezer önkormányzati lakás áll üresen, ezeket is fel lehetne használni szociális célokra. Csakhogy az ingatlanok jelentős része teljesen leamortizálódott, fel kellene újítani, ám az önkormányzatoknak nincs erre pénze.

-        És itt jönnek a képbe önök. De miért pont a VII. kerületben kerestek lakásokat?

-        Tizenöt éve vagyunk jelen Erzsébetvárosban, korábban is voltak itt szociális bérlakásaink, Niedermüller Péter polgármesterrel pedig kifejezetten jó a kapcsolatunk. A jelenlegi kerületei vezetés elkötelezett a szociális problémák enyhítésében. Abban állapodtunk meg, hogy öt lakást veszünk át, ebből két kicsit üresen. Felújítjuk őket, és cserébe tíz évre megkapjuk a bérleti jogokat. Mi álljuk a lakások utáni havi szociális bérleti díjat is. Ugyanakkor mi választhatjuk meg, hogy kik költözhetnek ezekbe az ingatlanokba, nekik kell majd a rezsit és a közös költséget fizetniük. A klienseinkért  garanciát vállalunk, ami azt is jelenti, hogy ha mégis köztartozásokat halmoznának fel,   nekünk kell ezeket megtéríteni helyettük.

-        Elég nagy kockázatot vállalnak így, nem gondolja?

-        Mi mást tehetnénk? A magyar lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él, és naponta kényszerül dönteni arról, hogy a rezsit fizesse be, vagy ennivalót vegyen. Mi is kerültünk már olyan helyzetbe, hogy az egyik általunk támogatott családról kiderült, hogy komoly rezsitartozásuk gyűlt össze. Azt mondtuk nekik, ha nem fizetnek, sajnos el kell helyeznünk az anyát a gyerekekkel a családok átmenti otthonában, a férfit pedig a hajléktalanszállónkon. Ezután mégis összeszedték a pénzt. Én örök reménykedő alkat vagyok, hiszek abban, hogy az emberekben felébreszthető a hit, és a felelősség érzése is.

-        Három lakást viszont lakottan vesznek át a VII. kerületi önkormányzattól, a jogcím nélkül ott tartózkodó lakókkal együtt. Erre eddig még nem volt példa kerületben.

-        Ismerem az egyik lakásban élőket: az édesanya a mi hajléktalan kórházunkban dolgozik, kitűnő ápolónő. A lakás a férje nevén van, de közben elváltak, az asszony ott maradt három gyerekkel. Fizette a számlákat, felújította a lakást, ezért ő jóhiszemű jogcímnélküliként tartózkodik ott. A gyerekei közben felnőttek, már csak a legkisebb él vele. De mivel jogcímnélküliek, megindult ellenük a kilakoltatási eljárás. Tárgyaltam az ügyükben Niedermüller Péterrel, aki azt mondta: a kiköltöztetést a törvény írja elő, nincs jogi lehetőségük leállítani. Viszont javasolt egy szellemes megoldást: ha ez a bérlakás átkerül a mi felügyeletünk alá, attól kezdve mi kötünk szerződést a benne lakóval, vagyis ő legálisan maradhat ott tovább. Persze nekünk kell kezeskednünk érte. Így mindenki jól jár: feladatot vállalunk át az önkormányzattól, és a családnak sem kell a kilakoltatástól rettegnie. A másik két bérlakás lakóival is hasonló helyzet, ők is sok éve laknak jogcím nélkül az önkormányzati lakásokban. Bár egyelőre a személyes problémáikat még nem ismerem.

-        Köztudott, hogy önök is nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak. Miből akarnak felújítani?

-        Csakis a segítő szándékú embereknek köszönhetjük, hogy még létezünk. Akadnak idehaza és külföldön is támogatóink. Az egyik építési cég vállalta, hogy kulcsra készen átadja az egyik lakást, de sokfelől kapunk építkezési alapanyagokat, csaptelepeket, bejárati ajtókat is. És van egy karbantartó brigádunk.   

-        Mégsem értem, miért segítenek, ha önök is a létfenntartásért küzdenek.

-        A bajban nem azt kell elérni, hogy életben maradjunk, hanem hogy tovább léphessünk, még többet adhassunk. A kormány térdre akar kényszeríteni minket. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) idén, októberben ünnepli, hogy negyven évvel ezelőtt bevett és elismert egyházként alakult meg. Az Orbán-kormány azonban 2011-ben teljesen önkényesen megfosztott minket az egyházi státuszunktól, és egyesületté minősített vissza. Ezzel együtt az egyházaknak járó minden plusztámogatást is elvették tőlünk. Pert indítottunk ezért a strasbourgi bíróságon, amit 2017-ben meg is nyertünk. A bíróság kimondta, hogy jogtalanul fosztottak meg minket az egyházi státusztól, és kötelezte a magyar kormányt, hogy visszamenőlegesen is fizessék meg az anyagi kárunkat. Ez 2017-ben megtörtént.  Csakhogy a kormány azóta megint nem fizet nekünk semmit.

-        Mennyivel tartozik önöknek az állam?

-        Körülbelül nyolcmilliárd forinttal. Mi egy nagy intézmény vagyunk, rengeteg közfeladatot vállalunk át az államtól. Óvodákat, iskolákat is fenntartunk, háromezer szegény gyerek iskoláztatását és napi háromszori étkeztetését is biztosítjuk. Összesen ezer dolgozónk van, csak az ő bérköltségük évente négymilliárd forint.

-        Miközben az állam tartozik önöknek milliárdokkal, a NAV 250 millió forint adótartozást akar behajtani a MET-en. Totál abszurd helyzet…

-        A NAV 125 millió forintot már le is vont a számlánkról, és augusztusban az adóhatóság emberei megjelentek a szegedi iskolánkban, de nem találtak ott semmit, amit lefoglalhattak volna. Mi elismertük a NAV felé a közpénz tartozásunkat, de azt is jeleztük, hogy ez a pénz megvan, csak épp az államnál, mert még nem utalták át nekünk. Tehát rajtuk hajtsák be. Van egy főiskolánk is, amely évek óta szintén egy fillér támogatást sem kapott, és nemrég az EMMI is megvont a köznevelési intézményeinktől 95 millió forintot, azzal az indoklással, hogy szerintük ez nem térül meg.

-        A szegény gyerekek taníttatása nem térül meg a családbarát kormánynak?

-        Cinikusan azt üzenték, ha a rendelkezésükkel nem értünk egyet, forduljunk újra a bírósághoz. Mindenki tudja, hogy egy ilyen bírósági procedúra évekig tart. Fel akarnak őrölni minket. Az elmúlt tíz évben kétszer fordult elő, hogy nem tudtuk időben kifizetni, csak két részletben. Hálás vagyok a kollégáimnak, hogy ilyen körülmények között is kitartanak mellettünk. Hívő emberként azt gondolom, az Isten próbára tesz, játszik velem. Mintha azt üzenné: eddig minden akadályt vettetek, lássuk, hogyan oldod meg a következő feladatot? Honnan teremted elő, a most elvont 95 millió forintot? S noha ebben a pillanatban ezt még nem tudom, az biztos, hogy a gyereke nem fognak ellátás nélkül maradni.

-        A hajléktalanellátásban, ha egy-egy embert sikerül integrálni a társdalomba, az már nagy eredmény. Óriási terheket cipel. Mi ad erőt ehhez?

-        Én lekészként tényleg nem erre készültem. Úgy képzeltem, majd járok-kelek a világban, szemlélődöm, és írni fogok. De a jóisten a szegények szolgálatát adta nekem feladatul, és hitt bennem, hogy alkalmas vagyok erre. Megszerettem ezt a munkát.  Rájöttem, hogy a szeretet nem érzelmi kérdés, hanem a megfelelő válaszok megtalálása az életben. Hisz mindig dönthetünk arról, hogy mire mondunk igent, és mire nemet. Megkötünk-e bármilyen kompromisszumot például a hatalommal, vagy van, ami már nem fér bele? 

-        Nyilatkozta többször: a MET-ben próbálják valahogyan a jövő évi választásig kihúzni. Ön szerint az ország számára mi a választás tétje?

-        Ennek a kormánynak mennie kell. A kérdés az, hogy tudunk-e végre nagykorúvá válni? Félretenni a világnézeti, politikai ízlésbeli különbségeinket, és együttműködni a közös céljaink érdekében a demokráciáért, a jogállamért. Olyan rendszert kell építenünk, amely nem a gyűlölködésre, hanem az emberségre alapul. A civilizált világ döbbenten nézi azt az ámokfutást, amit az Orbán-kormány művel, sokan azt is megkérdőjelezik, egyáltalán van-e még helyünk az Európai Unióban? És ez már az egész országra árnyékot vet. A választások egyik legfontosabb tétje, hogy visszanyerjük a becsületünket.