Ahogy a pesti kávéházak és a bólesz története összefonódott

A bólesz az értéktár része lesz?

Saly Noémi irodalmárt és Budapest-történészt, Bodrogi „Fűszeres” Eszter írót és gasztrobloggert hívták vendégül az Erzsébetváros kincseit bemutató rendezvénysorozat novemberi eseményére, a Zsidó történeti Tárba. Az értéktár esten ott volt Körner András és a Jó lesz a bólesz című könyve, s a Gólem Központ fantasztikus cukrászának köszönhetően a vendégek megízlelhették a bóleszt is. Marcsa Barbara azt ígérte, felkerül a Gólem étlapjára ez a mennyeien vajas kelt tészta is, ami állítólag egy kerületi kávéházból indult hódító útjára.

Az Erzsébetvárosi Értékár Bizottság elnöke Szücs Balázs köszöntőjében arról beszélt: milyen jó lenne, ha a közeljövőben bóleszt is árulnának minden utcasarkon, nem csak kürtöskalácsot. A következő értéktár est időpontja december 1-e, mikor is Seress Rezsőt és zenéjét idézi meg Gerlóczy Zsigmond zeneszerző, zongoraművész. 

„A kávéházak története 1686-ban kezdődik, mikor a török kitakarodik az országból. Előtte a magyar ember meg nem itta, számára a kávé keserű, fekete és főként török volt” – kezdte a mesélést Saly Noémi, aki a Zsidó Történeti Tár, illetve az értéktár estek visszatérő előadója. Elmondta, hogy 1696-ban nyitott egy szerb kávézó Szentendrén, 1702-ben két örmény kávésról szól a fáma, akik Budán működtek, 1715-ben pedig már három kávés vitatkozott Pesten a kávéjogon, s gyakorlatilag velük kezdődött a kávéházak története is. 1864-ben az ipartörvény után elszabadul a pokol: a következő két évtizedben 50-ről 300-ra nő a pesti kávéházak száma.

A legtöbb kávéház Erzsébetvárosban és Terézvárosban nyitott. Egyszerre voltak munkahelyek, napközik, információs központok ezek a vendéglátó egységek, ahol egy-egy pletyka vagy hír három óra alatt terjedt szét a többi kávéház között. Minden szakmának, hobbinak saját törzshelye volt, a Fradi és holdudvara például a Gebauer Kávéházba járt, ahol a Gebauer lányok horgolták a focisták mezét is.

A Király utcai Herzl Kávézót a házasságközvetítők nevezetes gyülekezőhelyeként ismerték, s csak Herclinek hívták. Innen indult hódító útjára a kelt tésztából készülő, diós, mazsolás, kandírozott gyümölcsös szefárd sütemény, a bólesz. Erről már Bodrogi „Fűszeres” Eszter beszél. „A bólesz a vajról szól” – magyarázza mosolyogva, s megtudjuk tőle, hogy a sólet mellett a bólesz a legismertebb zsidó étel. „A zsidó konyha húsban erősebb, nem egy francia cukrászat, de a legnépszerűbb zsidó sütemények egyike” – teszi hozzá.

Az értéktár est végén az utolsó darabig elfogyott Körner András könyve a bóleszról, és a Zsidó Történeti Tár vadonatúj kávézójában sem maradt egyetlen egy sütemény sem, a közönség az összes sütit megette. E sorok írójának sem jutott, csupán ígéret: a bólesz újra kapható lesz Erzsébetvárosban, akár már ezen a héten megkóstolhatják a Gólem éttermében.

Az értéktár esten elhangzott, azt szeretnék, ha a bólesz is bekerülne a helyi értékek kincsestárába.