1956-ban igazi koraőszi napra virradt az ország, a száraz, reggel hűvös, délutánra 20 fokos hőmérséklet éppen olyan lehetett, mint a mai nap. 2022. október 23-a több szempontból is hasonlít múltunk eme kiemelkedő napjára, erre a történelmi korszaknak nevezhető pár napra. Ma, a Rózsák terei Angyal szobornál megszervezett rendezvény köszöntőjében Niedermüller Péter polgármester hangsúlyozta: az 1956-os események a szabadságról, a szabadság visszaszerzéséről szóltak, ma erre emlékezünk. Ugyanakkor a szomszédunkban dúló háború arra is emlékeztet minket, mennyire fontos, hogy egy nemzet szabadságban és ezzel együtt biztonságban is tudhassa magát.
Dr. Oláh Lajos Erzsébetváros országgyűlési képviselője beszédében ugyancsak kitért arra, hogy most, 66 évvel az 1956-os eseményeket követően ismét tankokat láthatunk Európában, ezek a tankok Ukrajna szabadsága ellen indultak harcba. ’56-ban a magyar nép, az egész ország reménykedett a nyugat segítségében, de magunkra maradtunk. Most viszont már mi is a nyugathoz tartozunk, erkölcsi kötelességünk, hogy támogassuk azt az ukrán népet, akiknek most azt kell átélniük, amit egykor nekünk.
- Erzsébetvárosban a béke pártján állunk és szolidárisak vagyunk a háború elől menekülőkkel – mondta a kerület országgyűlési képviselője, hozzátéve: - A múltunk miatt sem maradhatunk csöndben, és nem lehetünk tétlenek, amikor a szomszédunk a miénkhez hasonló tragédiát él meg. ’56-ban a magyarok oldalán volt az igazság, 2022-ben, ebben a háborúban, az ukránok oldalán.
Oláh Lajos beszédében méltatta az erzsébetvárosi hősök csoportjait, megemlítette a Thököly úti, a Garay téri, a Wesselényi, Csengery, Hársfa utcai, egykori Lenin körúti csoportokat, valamint emlékeztetett arra, hogy Erzsébetváros kórháza, a Péterfy Sándor utcai kórház nem véletlenül viseli a forradalom kórháza nevet. Ebben az intézményben 1956-ban nem csak a forradalom és szabadságharc sérültjeit ápolták, az intézmény maga volt az egyik forradalmi központ, az ellenállók búvóhelye, pincéjében titkos nyomda is működött. Erzsébetváros, az erzsébetvárosiak 1956 őszén kivették a részüket mind az ellenállásból, mind a segítségnyújtásból. A legkülönbözőbb embereket a közös cél kovácsolta egységbe, a vezetés terhét pedig Nagy Imre vállalta magára.
- Legyünk méltók Nagy Imréhez, a forradalom összes hőséhez. Ezt akkor tehetjük, ha értjük mi zajlik a szomszédunkban és kiállunk a jók és az ártatlanok mellett. Csak akkor lehetünk méltók a magyar nemzet hősei által hozott áldozatra, ha nem mondunk le azokról a célokról, amelyekért küzdöttek, és küzdünk ma is – mondta dr. Oláh Lajos, aki azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a mai nap azért is különleges, mert ezen az október 23-án újra diákok, pedagógusok ezrei állnak ki igazságukért, a mi feladatunk az, hogy megértük az üzenetüket.
A megemlékezők a beszédet követően Báró Maszkura harmonikával kísért előadásában két Petőfi verset hallgathattak meg, majd Juhász Anna röviden megemlékezett édesapjáról, Juhász Ferencről, és az 1956-os események, történelmi múltunk költőiről, íróiról tartott összefoglalót. A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték a megemlékezés és tisztelet koszorúit a Rózsák terei Térdeplő Angyal szobornál. Az angyal egy lyukas zászló térdel, a zászlóba vésve Márai Sándor 1956 karácsonyára írt versének részletei olvashatóak.
Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
